Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

2. füzet - IV. Markó Iván: Repülőterek víztelenítése

REPÜLŐTEREK VÍZTELENÍTÉSE MARKÓ IVÁN

1 A mai polgári repülőterek futópályája min. 2,4 km hosszú és 45 m széles betonfelület, kétoldalt 120—120 m széles füves oldalsáwal. Ezeknek tökéletes víztelenítését minden évszakban biztosítani kell. Repülőtér céljára eleinte a természettől fogva sík rét-, vagy legelőterületet használták, amelyeket a mezőgazdaságban ismert talaj javítási módszerekkel (alagcsövezés, lecsapolás stb.) kíséreltek meg vízteleníteni. Az alagcsőhálózatot azonban kezdetben túlságosan mélyen helyezték el, mert a cél — a gyeptakaró vízigényére tekintet nélkül — a talajvízszint minél mélyebbre való lesüllyesztése volt. Emiatt a gyep a hosszantartó szárazság idején kipusztult és a repülőterek a túlbuzgalom következtében elsivatagosodtak. Az elmúlt világháború idején — a katonai repülés feltétlen biztosítása érdekében — a futópályák víztelenítését a városi csatornázás mintájára méretezték, ami ugyancsak túlzott törekvésnek bizonyult. Ma már korszerűen a mezőgazdasági alagcsövezés és a városi csatornázás között határfeladatként kell kezelni a repülőterek víztelenítését és súlyos hibát követ el a tervező, ha ezt a kérdést nem a repülőterekre kidolgozott számítási módszerekkel, vagy szemiempíriákkal oldja meg. Hazánkban nemrégen fejeződött be a Ferihegyi repülőtér bővítési munkája. Ezzel és' több más repülőtérrel kapcsolatos tervezési és építési tapasztalatról kívánok beszámolni. 1. A jól vízteleníthető repülőtér telepítése A repülőtér víztelenítési módját a pálya anyaga, alakja, lejtési viszonyai, a hidrológiai és klimatikus adottságok határozzák meg. Míg a repüléstechnika a le- és felszállás céljára teljesen vízszintes területet igényel, addig víztelenítés szempontjából az a repülőtér ideális, amelynek megfelelő esése van, hogy a felszínre hulló csapadék minél gyorsabban lefollyék. A két látszólag ellentmondó feltételt leginkább a befogadó felé fokozatosan lejtő 1,5—2,5%os esés biztosítja. Repülőtereket tehát lehetőleg az ilyen természetes esésű területen célszerű telepíteni. Ahol ez a lehetőség nincs meg, ott rendszerint igen költséges tereprendezést kell végeznünk. Lehetőleg kerülnünk kell a nagy felületre kiterjedő földmunkát, mert a természetes gyeptakaró tereprendezéssel való megbolygatása igen káros következmé1 Markó Ivart oki. mérnök, az Üt- Vasúttervező Vállalat Vízépítési tervezési osztályának vezetője, Budapest.