Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)
2. füzet - II. Aldobolyi Nagy Miklós-Gulácsi János: Hévízgazdálkodási kérdések a Dél-Alföldön
214 Aldobolyi Nagy Ai.—Gulácsi I. különböző összetételű, gázosságú és a kihasználási lépcsők szerint is változatos kiválásokat, lerakódásokat eredményező hévíz ne kerüljön oldott sót kicsapó berendezés vagy hőkicserélő alkalmazása nélkül közvetlenül a hőátadó radiátorokba. Az eddigi mérlegelések szerint a hévízfűtés beruházási költségei közel megegyeznek a szén-, vagy olajtüzelésű központi fűtőberendezésekével. Döntő előnye a termálvizes fűtésnek, hogy a népgazdaságtól nem igényel fűtőanyagot és annak szállítását, másfelől központi fűtésnél a szokásos 90—70, tehát 20 C°-os hóeséssel szemben itt jóval nagyobb (90—40, tehát 50 C°-os) hőlevétel alkalmazható, amint ezt Szegeden, az újszegedi „Ogyessza" lakótelep hévizes fűtésénél is tette a szaktervező. Ez a magasabb kalóriaösszegű hőkivétel nagyobb radiátorfelületet kíván ugyan és a beruházás költségeit is emeli, előnye azonban, hogy a termálvíz hőenergiáját már egyetlen lépcsőben is nagymértékben kiaknázza. A legutóbbi mélyfúrások azt bizonyítják, hogy a Dél-Alföldön olyan kb. 1900—2000 m-es termálkutak létesíthetők, amelyek hosszú időre szóló biztonsággal termelnek legalább 1500 l/perc mennyiségű és 90 C° hőmérsékletű hévizet. E kutak mindegyikéből 60x1500 = 90 000 l/óra, azaz óránként 90 m 3 hévíz tör a felszínre, amely a számításba vett első hőlépcsővel (A t — 50 C°), napi 90 000X24X 50 = 108 millió kalória elméleti hasznosítható hőenergiát ad. Egy-egy modern lakást átlagosan 150 légm 3-esnek véve és légm 3-enként 35 kalóriás óránkénti felhasználást számítva, egy lakásnak 150x35x24 = 126 000 = = 0,126 millió kalória a hőigénye. Eszerint egy-egy átlagos dél-alföldi hévízkútból — a veszteségektől eltekintve — 857 típuslakás fűtése látható el. Számításunkban a lakás teljes köbtartalmát vettük figyelembe, ami azt jelenti, hogy nemcsak a lakószobák, hanem a mellékhelyiségek is állandóan egyenletesen temperáltak. A lakásszámot természetesen annak arányában kell csökkenteni, ahogyan az épületek összes légköbméterét a lakóházban elhelyezett üzletek,műhelyek,vendéglátóipari, kulturális és szórakoztató intézmények helyiségei is igénybe veszik. E sorok írásakor még a Dél-Alföldön a legfontosabb idetartozó hévízhasznosítás a szentesi kórház összes épületének fűtése. Hévízzel fűtik továbbá a szentesi városi termálfürdőt és a nagyszénási fürdő épületeit. Tervezés és kivitelezés alatt áll a Szeged—székelysor-i 1961 őszén létesített termálkút vizének komplex hasznosítása keretében az újszegedi „Ogyessza" városrész lakóháztömb-fűtése. Első ütemként 178 lakás fűtésére és -— hőkicserélő közbeiktatásával — használati melegvíz ellátására lehet 1963/64 telén számítani. b) Használati melegvízellátás Ehhez a hévízhasznosításhoz nem csupán a lakások, iskolák, kórházak, szolgáltató üzemek használati melegvízellátása tartozik, hanem a lakóépületek házi mosodájának vízbiztosítása is. Minthogy ezeken a helyeken — a házi mosodát kivéve — viszonylag nem magas hőfokú vízre van csupán szükség, a termálvízigény nem primer, hanem szekunder hasznosításra vonatkozik. A fűtési idényen kívül természetesen nem okoz nehézséget a primer víz biztosítása sem. Üzemi okokból ezeken a helyeken is célszerű hőkicserélőből származó vizet alkalmazni. Az igényelt vízmennyiségeket a különböző felhasználási helyeken normatívák szabályozzák, általában azonban a használati melegvízfogyasztás oly alacsony,
