Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

2. füzet - II. Aldobolyi Nagy Miklós-Gulácsi János: Hévízgazdálkodási kérdések a Dél-Alföldön

Hévízgazdálkodási kérdések 211 A szakorvosok vizsgálataiból Szegedre és Szentesre vonatkozólag néhány részlet is érdeklődésre tarthat számot. Dr. Domokos József reumatológus rámutat arra, hogy a hévizes fürdőgyógyászat kiépítésével erősen csökkenthető az összes táppénzes betegek 10%-ot elérő mozgásszervi munkaképteleneinek száma. Igen sokan e betegségek miatt már fiatalabb korukban megrokkantak. Fenti okból Szegeden az anyagi kár évente több millió Ft. Szentesen, ahol a nehéz földmunkát végzők (kubikusok) arányszáma nagy, a rendelőintézet területén mintegy 6000 mozgásszervi beteget — az összlakosságnak közel 20%-át—tartja nyilván dr. Péter Pál. A kifizetett táppénz kb. 1 millió Ft évente. Hangsúlyozzuk, hogy az anyagi káron felül tetemes a munkakiesés és nem hanyagolhatók el a kérdés emberi és szociális vonatkozásai sem. A sokféle, hévízzel végrehajtható korszerű gyógyeljárás, vízigényét felbecsülve, összesen kb. 1500 m

3/nap adódik ki a fentebb említett 2500 fő/nap kapacitású gyógyfürdőben. Ez a figyelembe vett százezres körzetre vonatkoztatva minden lakóra 15 l/nap termálvízszükségletet jelent. Minthogy a gyógyfürdő nem lehet éjjel-nappali üzem, azonkívül a fűtést nem igénylő időszakban is legfeljebb 42—43 C°-os, vagy még jobban lehűtött fürdővíz szükséges, korszerű mélyfúrással a terület nagy részén felszínre hozható vízből a gázolt nagy fürdőüzemen felül egyéb célokra jelentős hő- és vízmennyiség adható át. b) Tisztasági, üdülő-, sport- és kombinált fürdő Ebben a csoportban a vízhasználati változatok száma nagy. Mindegyikük más-más vízfajtát és mennyiséget igényel. Azonban az összes változatoknak az a lényege, hogy vagy közvetlenül kerül felhasználásra a rendszerint kisebb mélységből származó és (a nagyszénási példától eltekintve) káros hatású oldott anyagokat nem tartalmazó hévíz, vagy pedig hőkicserélőben adja át energiáját a közönséges artézi víznek. A hasznosított érték tehát a termálvíz hőenergiája. A fürdőkben a hévíz alkalmazásának kettős előnye van. Egyfelől fűtőanyagot takarítanak meg, másfelől a szabadtéri rész medencéinek hasznosítási idénye is erősen meghosszabbodik a hidegvizes üzemekhez képest. A medencékben a sportolási célokat szolgáló víz a 20—21 C°-ot nem haladhatja meg, az egyéb célú medencevíz hőmérséklete pedig jóval magasabb, a kettős alkalmazást helyes üzemszervezéssel kell egybehangolni. Ebben nagy súllyal érvényesülni kell a vízgazdálkodási szempontoknak is. A városokban és a kb. 10 ezer főnél nagyobb létszámú településekben a területen sorra hévizes üzemmel épülnek ki -— meglehetősen gyors egymásutánban — a fejlődés során mind jobb megoldású és kivitelű tisztasági, üdülő-, sport- és kombinált fürdők. Itt említjük meg, hogy a hévízhasznosítás egyéb módjaiban szereplő gyárak, gazdaságok üzemi fürdői is termálfürdők, amelyekben nemcsak tisztálkodás folyik, hanem a hévízzel kapcsolatos többi egészségvédelmi célkitűzés is érvényesíthető. c) A Dél-Alföld termálvizes fürdői A Dél—Alföld termálvizes fürdői a következők: A Duna—Tisza közti Hátság déli részén Kiskunhalason, Kiskunfélegyházán és Mórahalmon van hévízre telepített fürdő. Közülük egyedül a kiskunfélegyházai van egész évben üzemben (kád és medence), a többi csupán nyári nyitott medencés. A termálkutakat kizárólag tisztasági, üdülő- és sportfürdő céllal fúrták, ezért az