Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

KÖNYVISMERTETÉS Dr. NÉMETH ENDRE: HIDROMECHANIKA Tankönyvkiadó Budapest, 1963. Függelékkel együtt 883 oldal, 492 ábra, 15 táblázat. Dr. Németh Endre több mint három évtizedes tudományos munkásságának mintegy betetőzéseképpen a napokban jelent meg a Tankönyvkiadó kiadásában csaknem 900 oldal terjedelemben a „11 idromechanika" c. egyetemi tan- és segédkönyv, amely magas szinten a szerző saját kutatásainak eredményeit is felhasználva, tárgyalja a hidromechanika valamennyi fejezetét. A könyvet joggal tekinthetjük a szerző élete főművének. Huszonkét évre terjedő egyetemi tanári működése során korszerű szintre emelte a vízépítéstant és annak első sorban tudományos ágazataival foglalkozó oktatást. Ennek az eredményekben gazdag oktatói munkásságnak eredményeit is belesűrítette most megjelent tanulmányába. A Hidromechanika könyv kézbevétele önkénytelenül a magyar műszaki irodalom egyik, súlyosnak mondható hiányosságára emlékezteti az olvasót. A vízügyműszaki irodalomban ugyanis régen nélkülözzük azokat a műveket, amelyek az egyszerű hidraulika módszereivel egyáltalán nem, vagy csak elégtelen pontossággal megoldható feladatokkal foglalkoznak. Ez a hiány nyilvánvalóan a liidromechanikai ismereteket összefoglaló munkákra vonatkozik, mert hiszen a hidromechanika feladata, hogy fokozza a gyakorlati hidraulika pontosságát, részben általánosabb elméleti alap biztosításával, részben pedig a korszerű vízépítéstanban ma már meg nem engedhető elhanyagolások kiküszöbölésével. Vannak ugyan a kérdéssel foglalkozó magyar szakkönyvek, mint amilyen dr. Sasvári kompendiumszerű kis hidromechanikája 1925-ből, a Gruber—Blaho „Folyadékok mechanikája" 1952-ből Lojcjanszkij „Folyadékok és gázok mechanikája" c. könyvének magyar fordítása 1956-ból és Pattantyús „Gyakorlati áramlástan" c. könyve 1959-ből, de ezek egyrészt a Hidromechanikának csak egyes fejezeteit tárgyalják, másrészt pedig feldolgozásmódjuk és alkalmazhatósági körük távolabb áll a vízépítéstani gyakor- ^ lattól. A könyv színvonala igen magas és mindenben megfelel a felső oktatás követelményeinek. Sőt kielégíti a legkényesebb kutatási feladatok megszabta igényeket is, mivel anyaga korszerű és a könyv megírásánál a szerző már a legújabb tudományos kutatások eredményeit is felhasználja. A könyv igen nagy és részletes anyagot ölel fel és messze túlhaladja a hallgatóktól az egyetemi oktatás keretében megkívánható anyagot. Ily módon a Hidromechanika c. könyv kézi könyvként is használható. A könyv tehát igen szerencsésen hasznosítható mind a gyakorló mérnökök, mind pedig a tudományos kutatók által. A könyv a szerzőtől megszokott kiváló stílusban íródott, nyelvezete gördülékeny. A könyv fejezet-beosztása logikus és szisztematikusan tárgyalja a hidromechanikai oktatásnál, valamint a hidromechanikai tudományos kutatásoknál felmerülő csaknem valamennyi részletet.