Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

Szudán vízgazdálkodása 171 a feladatokat tehát csak nemzetközi együttműködés révén lehet megoldani. Ilyen együttműködésre azonban azért is szükség van, mert — mint említettük —, a Nílusból Szudán és Egyiptom területén kivehető vízmennyiségeket nemzetközi egyezmények szabályozzák. A két ország igényeinek optimális kielégítését a tározórendszerek kiépítésekor figyelembe kell venni. A tározóterek legkedvezőbb elhelyezését és azok üzemi együttműködésének legkedvezőbb változatait a probléma bonyolultságára való tekintettel elektronikus számológéppel számították ki. Vízellátás, csatornázás és szennyvíztisztítás Omdurmán és néhány nagyobb város lakossága a Nílusból kiemelt, derített és fertőtlenített folyóvizet issza, amely így előkészítve kifogástalan minőségű. Khartoum ezenkívül még néhány 75 — 170 m mély, fúrt kút vizét is igénybe veszi, ami az évi 7,6 millió m

3 vízfogyasztás 14%-át fedezi. A tározást és hálózati nyomást vasszerkezetű víztornyok biztosítják. E víztornyok hőszigetelést nem kapnak, s fagyveszély nem lévén, a nyomócsövek is kis mélységben haladnak, aminek következtében a víz felmelegedésének semmi sem állja útját. Khartoumban a vezetéki víz hőmérséklete az évszaktól és napszaktól függően 25 — 50 C° közt változik, így fürdésre, mosásra és mosogatásra napközben melegítés nélkül is alkalmas, ivásra viszont hűtés nélkül élvezhetetlen. A lakosság nagyobb részének természetesen nincs hűtőszekrénye és így a vizet nagy méretű porózus agyagkorsókban (zir) tartják, amelyek külső felületén gyöngyöző víz párolgása idézi elő a hűtő hatást. Ilyen korsókat ivóbögrékkel együtt nemcsak a lakóházakban, hanem a város utcáin is láthatunk, a nagyközönség szolgálatában (8. ábra). A vidéki, főleg a falusi lakosság vízszükségletét vagy a folyókból, vagy ciszternaszerü esővíztározókból szerzi be. A mesterségesen készített ciszternák neve hafir, a természetes (esetleg kissé utána bővített) mélyedéseké futa. Kivételesen kedvező körülmények közt kerül sor talajvíz-, illetve artézi kutak készítésére. Csatornázás még csak Khartoumban van. A szennyvízcsatorna-hálózat kiépített hossza jelenleg 208 km, a csőátmérők 175-től 750 mm-ig változnak. A kis esésekre való tekintettel 13 átemelőtelep építése vált szükségessé. A szennyvíztisztító telep rácsot, ülepítőt, rothasztómedencét, csepegtetőtestet és iszapszárító ágyakat tartalmaz. Napi átlagos terhelése 45 ezer m

3. Az elfolyó vizet részben elpárologtatják, részben a várost körülvevő szélvédő zöldsáv öntözésére használják fel, Nílusvízzel hígítva. A főváros nem csatornázott területein részben egyedi oldómedencék használatosak, amelyek igen jól beváltak, részben pedig traktorvontatású tartálykocsik gyűjtik össze esténként a házi árnyékszékekben elhelyezett vödrök tartalmát, A ritka esőzésekre való tekintettel a főváros központi negyedeiben csapadékelvezető hálózat nincs, az esővíz az útburkolaton folyva megtalálja útját a befogadóhoz, ha ugyan közben el nem párolog. A peremkerületekben terméskőburkolatú nyílt árokrendszer vezeti el a csapadékvizet. 8. ábra. Utcai vízcsappal egybekötött „zir" (vízhűtő korsó) Khartoum North-ban