Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

120 Hunyady Domokos Az I. csoportbeli felszíni vizek minden további nélkül alkalmasak ivóvíz céljaira való feldolgozásra. A II. csoportbeli felszíni vizeknek ivóvíz minőségűvé való feldolgozása különösebb megfontolást igényel és rendszerint már igen költséges. A III. csoportba tartozó felszíni vizeknek ivóvíz minőségűvé való feldolgozása mind műszaki, mind gazdasági és egészségügyi szempontból általában nem javasolható. Hazánkban 1961 óta rendszeresen folyik a felszíni vizek minőségi vizsgálata a vízfolyások összesen 4400 km-es szakaszán, 800 ponton vett vízminták részletes értékelése alapján. Jelenleg a folyók az oxigén és a BOI

5 fogyasztás alapján 32%ban tisztának mondhatók (oxigénfogyasztás 0—8 mg/l, BOI

5 fogyasztás 0—5 mg/l), 56%-ban elfogadható tisztaságúak (oxigénfogyasztás 8—12 mg/l, BOI

5 fogyasztás 5—10 mg/l), 10%-ban szennyezettek (oxigénfogyasztás 12—25 mg/l, BOI

5 fogyasztás 5—15 mg/l) és 2%-ban erősen szennyezettek (oxigénfogyasztás 25 mg/l és BOI

5 fogyasztás 15 mg/l). Nemcsak a felszíni vizek, hanem a felszínalatti vizek igen nagy része is különböző célokra való-felhasználás előtt előkészítésre kerül. Nemcsak akkor van szükség a víz előkészítésére, mikor a vizet járványhigiéniai szempontból kell kezelni, hanem akkor is, ha a víz olyan anyagokat tartalmaz,, amelyek az ízét károsan befolyásolják, vagy pedig a háztartási, ipari vagy mezőgazdasági felhasználhatóságát korlátozzák, mint a vas-, vagy a mangántartalom, vagy pedig kellemetlen szag, pl. kénhidrogén miatt, vagy olyan keménység, mely használhatóságát sok célra korlátozza, vagy lehetetlenné teszi, vagy pedig mert olyan anyagokat tartalmaz, melyek képesek a fémeket megtámadni, korrodeálni. Az ivóvíz keménységével kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az USA-ban az utóbbi időben ivóvíz céljára is a legelőnyösebbnek a közepesen lágy vizeket tartják és ezért igen gyakran a 10—12 német keménységi fokú vizeket a hálózatba vezetés előtt 5—6 német keménységi fokra lágyítják. Sokszor egészségügyi szempontból nem közvetlenül ártalmas anyagokat a vízből el kell távolítani, mert közvetve egészségügyi jelentőségűek. A vas eltávolítása pl. járványhigiéniai szempontból is indokolt. Vastartalmú vízből ugyanis, ha levegővel érintkezik, vaspehely formájában vasoxidhidrát csapódik ki. Ezekhez szívesen tapadnak a baktériumok s így à klórozás hatásától megmenekülnek, sőt a baktériumok a vaspelyhekben még szaporodnak is. A szénsav eltávolítása műszaki okokból is, higiéniai okból is szükséges. Műszaki okból azért, mert agresszívvá teszi a vizet és megtámadja a vascsővezetéket. Az acélvagy vascső falán keletkező rozsdacsomókba baktériumok fészkelődnek be. A klór fertőtlenítő hatása alól kivonják magukat és még szaporodásnak is indulnak. A rozsdásodás folytán nő a valószínűsége a csőtöréseknek és ezáltal a vízfertőzés lehetőségének. A foszfátadagolás korrózióvédelmi szempontból hasznos, de káros az emésztésre (kevés gyomorsavú személyeknél gyomor-, bélzavarokat okozhat). A nitráttartalom is veszélyes, ha nagyobb mint 40 mg/l, olyan csecsemők esetében, akik az anyatejjel való táplálásról áttérnek más táplálkozásra és a táplálék elkészítésekor ilyen víz kerül felhasználásra. A csecsemők kékkórban (Cyanosis) betegszenek meg.