Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

A regionális vízművek 109 A vízkészletek és fogyasztók összekapcsolását szolgáló termelő és szállító művek kialakítására egy adott térségben általában sok változat áll rendelkezésre. A változatok közül azt kell megépíteni, amelynél az egyes víztermelőtelepek által együttesen termelt víz egységére eső beruházási és szállítási költségek a legkisebbek. Közelítő vizsgálatoknál mind a vízkészleteket (V), mind a fogyasztókat (F) térbeli erőrendszerként foghatjuk jel (4. ábra), amelyek eredői súlypontjának egymáshoz viszonyított helyzete a szállítási költségekre és részben a csővezetékek beruházási költségeire összehasonlító képet ad. A megoldás alapvető feltétele, hogy a 2"V E F, a vízszintes szállítási távolság (T) é sa súlypontok függőleges rendezőinél M + Z,— Z

v a legkisebb legyen. Azokat a víztermelő telepeket kell tehát kiválasztanunk és a rendszerbe bekapcsolnunk, amelyek az említett kritériumok elérését leginkább elősegítik. A helyettesítő eljárás mind a vonalmenti, mind a területi, mind pedig a térbeli rendszereknél jó tájékoztatást ad, azonban a közel azonos értékű variánsoknál csak a részletes vizsgálatok hozhatnak eredményt. A vízellátó müveknek a gazdasági életben betöltött szerepét és jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy nálunk ma 1 m

3 víz átlagosan 250 Ft ipari termelést szolgál, egyes településeken azonban ez az érték eléri az 1000 Ft-ot is. Ahogy bővül az ellátandók köre, növekednek a területegységen elhelyezett termelőerők, fokozódik a víz minőségével, a vízszállítás biztonságával szembeni követelmény, fokozódik a felelősség is a tervezésnél, az építésnél és az üzemnél egyaránt, hiszen most már egy egész összefüggő gazdasági régió, esetleg napi többszáz millió Ft termelése, a gyárak és lakótelepek üzembiztos ellátása a feladatunk és éppen ezek azok a fogyasztási helyek, amelyek a legérzékenyebben reagálnak a vízszolgáltatásnak akár csak rövid idejű szüneteltetésére és minőségének változására is. A regionális vízművek műszaki kialakítása is több sajátos problémát vet fel, amelyeket már a művek tervezésénél figyelembe kell vennünk. Ilyenek pl. a nagyobb biztonsági igény a vízszolgáltatással szemben, hiszen a vízmű egy egész gazdasági r égió életritmusát szabályozza. Mind a szolgáltatási biztonság, mind pedig az energiafelhasználás napi csúcsainak mérsékléséhez különösen nagy jelentőségük van a tárolóknak, elsősorban a nagy energiaigényű ipari területeken. A tárolók a szokásos víztartalékok képzése mellett tegyék lehetővé az energiafogyasztási csúcsok időszakában a vízművek energia igénybevételének mérséklését, esetleg szüneteltetését. A távolsági vízvezetés, a távvezetékek korszerű kialakítása is vet fel nálunk új feladatokat, így az egyes vezetékszakaszok záróberendezéseinek automatizálását annak érdekében, hogy csőtörés esetén megakadályozzuk a rendszer teljes leürülését, többezer m

3 víz elvesztését és esetleg komoly helyi károkat. A nagy területű rendszerek összehangolt működtetése a távjelzés, a távvezérlés megbízható kiépítését követeli meg és hasonló szerepe van az üzemelő szervezet korszerű központi irányításának is. A vízműveknél a hidrokémiai és hidrobiológiái munka is egyre nagyobb szerepet kap, mert mindinkább előtérbe kerülnek a tisztítástechnológiai berendezések, a felszíni és a kedvezőtlenebb minőségű vizek fokozottabb mértékű felhasználása következtében. A vízminőségi feladatok korszerű laboratóriumhálózatot és megfelelő felkészültségű szakembereket igényelnek ma már a víztermelő üzemeknél is, annál is inkább, hiszen ezek a művek a gyakorlati kutatások végrehajtásában is mind napyobb szerepet kell, hogy vállaljanak. A vízellátó műveket 25-—30 éves távlatra kell terveznünk, vízellátási koncepcióinkat azonban legalább egy emberöltőre előre kell kialakítanunk. Joggal