Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)
1. füzet - III. Horváth Imre: Felületaktív anyagok hatása a szennyvíztisztító berendezésekben végbemenő ülepedési folyamatokra
84 Hernády Alajos sz = 0,8 m — 1,2 m v = 0,1 r A zárólap méreteire a következő értékek javasolhatók : r = 1,4 h — 1,7 h, ahol h — a tartani kívánt vízszint, az oldalhajlás értéke pedig: q = 1 : 3 — 1 : 2. Az említett értékhatárok közül való választásra az az irányadó, hogy a zárólap alakja minél kisebb mértékben térjen el egy, a tengellyel párhuzamos, valamint arra merőleges síkokkal kimetszett hengerfelülettől. Az M z = G 3 с sin a zárónyomaték értékét úgy kell megválasztani, hogy a nyitáskor a nyugvás és mozgás határhelyzete az úszó teljes bemerülésekor álljon elő. A nyitást ezekután — a vízszintnek egy kis értékkel való növekedése következtében — az úszó fölötti peremre ható felhajtóerő idézi elő (9. ábra). Amint az M z képletéből kitűnik, értékének beállítása akár G 3, akár а с változtatásával elvégezhető. A berendezés vízszinszabályozó funkciójának végzése közben elkerülhetetlenül lengésbe jön. Ennek csillapítására megfelelően kialakított lengéscsillapítót kell felszerelni. Ezzel szemben az a kívánalom, hogy nyugalmi helyzetének környezetében jelentéktelen ellenállást tanúsítson azért, hogy ne [befolyásolja az erőjátékot, nagyobb elmozdulások esetén pedig jelentős csillapítása legyen. Ezek a kívánalmak kellően kialakított lökésgátlóval és megfelelő csillapító folyadék alkalmazásával biztosíthatók. A beépítéssel kapcsolatban az alábbiakat kell betartani: 1. Az alátámasztási pontok magasságát úgy kell meghatározni, hogy beépítés után a forgástengely a tartani kívánt vízszinttel essen össze. 2. A zárólap igen nagy gondossággal illesztendő a zárólap fészekbe, vagy felfekvő felületre, mert ellenkező esetben jelentős csurgás vagy beszorulás állhat elő. A felvízszinszabályozó berendezéseknek számos előnyükön kívül nagy hátrányuk az, hogy az alvízcsatorna esetleges túltöltésére nem reagálnak, alulról jövő ilyen hatásokat felfelé nem továbbítanak. E hiányosság kiküszöbölésére szerkesztettünk egy olyan felvízszintszabályzót [3], amely bizonyos alvízállásnál a felvíztől függetlenül zár. Kellően kialakított berendezés segítségével elérhető, hogy a zárás közbeni alvízszintváltozás csak 2—3 cm. Egy ilyen alvízszin hatást figyelembevevő berendezést a tiszalöki kísérleti csatornában 1962-ben felszereltünk. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek. Ahhoz, hogy ezek a vízszinszabályozó berendezések a lehető legjobban be tudják tölteni feladatukat további elméleti és kísérleti vizsgálatokra van szükség, mégpedig lehetőleg rövid időn belül, hogy a már meglevő és az újonnan megépülő öntözőrendszerekben már beépíthetők, illetve betervezhetők legyenek. 9. ábra. A nyitást előidéző felhajtóerő IRODALOM 1. Neyrpic: Irrigation canal équipement. Grenoble, 1957. 2. Starosolszky Ö.: Önműködő berendezések az öntözővíz szolgáltatására és szétosztására. Vízügyi Közlemények, 1960/3. , 3. Starosolszky Ö.: Űjtípusú öntözési vízadagolók és vízmérők helyszíni vizsgálata. VITUKI összefoglaló jelentés, 1961 és 1962. (Kézirat).
