Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

1. füzet - III. Horváth Imre: Felületaktív anyagok hatása a szennyvíztisztító berendezésekben végbemenő ülepedési folyamatokra

VÍZÁLLÁSKAPCSOLATI ÖSSZEFÜGGÉS MEGHATÁ ltOZÁSA TERMÉSZETES VÍZFOLYÁSOK KÖZELFEKYÖ SZELVÉNYEI KÖZÖTT

1 HANKÓ ZOLTÁN

2 Egy természetes vízfolyás életére jellemző mennyiségek között legnagyobb számban a vízfelszín magassági helyzetére vonatkozó adatokat találhatjuk. Ennek kézenfekvő oka, hogy a vízállás észlelése viszonylag a legegyszerűbb. A vízszin magassági helyzete, a vízfelszín alakulása ugyanakkor számos — sokszor ellentétes — érdeket érint. A magas vízállás sal rendszerint árvízveszély jár együtt, de megkönnyíti a folyóból való vízkivételt. Az alacsony vízállás sokszor nehezíti a hajózást, a vízellátásban és a szennyvízelhelyezésben jelenthet gondot, ugyanakkor lehetőséget nyújt az esetleges hullámtér" mezőgazdasági hasznosítására stb. Ezekkel a kiragadott példákkal is csak arra a közismert tényre kívántunk rámutatni, hogy a vízfelszín alakjának és változásának ismerete mennyire fontos. Egy természetes vízfolyás több különböző szelvénye között meghatározható a vízállások kapcsolatát kifejező összefüggés. Ez olyan egy- vagy többváltozós kapcsolat, melynek segítségével a vízfolyás feljebb levő szelvényében (szelvényeiben) észlelt vízállás (vízállások) alapján következtetni lehet a lejjebb fekvő szelvényben várható vízállásra. Ez lehetőséget nyújt pl. a vízállás előrejelzésére. Tanulmányunkban egy természetes vízfolyás közelfekvő szelvényei közötti vízálláskapcsolati összefüggés meghatározására vonatkozó vizsgálatainkat mutatjuk be. Közelfekvő szelvényen esetünkben a vízfolyás két egymás után következő gázlója közötti szelvényeket értjük. Két ilyen közelfekvő szelvény közötti vízálláskapcsolat meghatározásának célja lehet a kiválasztott szelvényre vonatkozó esés (vízfelszín vagy energiavonal) és a vízállás közötti összefüggés meghatározása. Ennek ismeretében ugyanis hidraulikai számítások segítségével extrapolálni lehet a mérési adatokra támaszkodó vízhozamgörbét. A vízhozamgörbe tehát kiterjeszthető az eddig előfordult legkisebb és legnagyobb vízállásokon kívüli tartományra is. Az alábbiakban bemutatandó eljárást a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Vízépítési Laboratóriumában dolgoztuk ki a Nagymarosi Vízlépcső tervezésével kapcsolatos vizsgálatok során és ezért a bemutatott példa is a Duna nagymarosi szakaszára vonatkozik. A Duna nagymarosi szelvényében már évtizedek óta rendszeres észlelés folyik. Ennek ellenére a rendelkezésre álló és céljainknak megfelelő adat oly kevés volt, hogy a Duna Nagymaros-környéki szakaszán a vízfelszín alakulására vonatkozóan egyáltalán nem nyújtott megbízható képet. A régebbi mérések közül ugyanis kizárólag az 1954.' évi árvíz és az 1958. évi kisvíz adatait lehetett felhasználni, mivel ezeknél a vízszintrögzítéssel egyidejűleg vízhozammérést is végeztek. E két szélső érték közötti tartományban a" Vízrajzi Osztály végzett méréseket — vízhozamméréssel egybekötött vízszintrögzílést — az 1959. évi nyári árhullámok alkalmával az 1698 fkm V. O. 27., az 1697 fkm, az 1696 fkm V. O. 26. és a Nagymarosi Vízmérce pü V. O. 25. szelvényben. A vizsgált szakasz vázlatos helyszínrajzát az 1. ábrán láthatjuk. 1 Az alábbi tanulmány részlet a szerző mérnökdoklori értekezéséből, amelyet az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem ]\Iérnöki Karán 1962. május hóban nyújtott be. ' Hankó Zoltán oki. mérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet tudományos főmunkatársa.