Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

1. füzet - III. Horváth Imre: Felületaktív anyagok hatása a szennyvíztisztító berendezésekben végbemenő ülepedési folyamatokra

66 Szabó László i A major állandó dolgozóinak vízszükséglete az útmutató szerint vízvezeték nélküli lakásoknál 50, míg vízvezetékes lakások esetén 100 l/fő, nap. Ezek az értékek az említett szabvány szerint 30 — 50 ill. 60 — 80 l/fő, napra csökkenthetők. A tervezési segédletek nagyban megkönnyíthetik a vízellátás egyes részleteinek megoldását. A legmegfelelőbb műtárgyak kiválasztása azonban minden esetben az egyes vízellátási változatok műszaki és gazdaságossági összehasonlítását igényli.. A kérdés megvilágítására ezúttal csupán a víztározás kérdéseivel szeretnénk részletesebben foglalkozni. A tározandó víz mennyisége Az egyes vízszerzési módokkal (forrásfoglalással, a különböző típusú kutakra szerelt szivattyúkkal) közelítően állandó vízhozamot biztosíthatunk. Ezzel szemben a vízfogyasztás — majorok esetében különösen — havonkénti és naponkénti többékevésbé szabályos ingadozásokat mutat. A vízszerzés hozam szempontjából akkor megfelelő, ha a víztermelés napi összege a fogyasztás napi összegénél az év legnagyobb vízigényű napján (másként a napi csúcsfogyasztás alkalmával) sem kisebb. A tározásnak ekkor az a feladata, hogy a fogyasztás csúcsidőszakában a fogyasztás és termelés közötti különbséget biztosítsa, illetve a kisebb mértékű fogyasztás idején a termelés és a fogyasztás közötti különbséget tározza. A szükséges tározótérfogat meghatározásához a fogyasztás óránkénti ingadozásának szélső és átlagértékeit, továbbá a vízszerzés folyamatosan biztosított vízmajortípusok óránkénti vízfogyasztására alapulvehető hazai adatsorokkal ma még nem rendelkezünk. Ennek hiányában a tervezési útmutató [3j szerint szivattyús üzem esetén, ha tartalék energiaforrás nem áll rendelkezésre a tározó térfogata nem lehet kevesebb a napi csúcsfogyasztás 50%-ánál. Ha tartalék energiaforrás biztosított, a tározó térfogatot — a kellő biztonság érdekében — a napi csúcsfogyasztás 30%-ában kell felvenni. Ez a'térfogat azonban — az útmutató szerint — még részletes vizsgálat esetén sem lehet kevesebb a napi csúcsfogyasztás 20%-ánál. A már idézett csehszlovák vizsgálatok nyomán Mirkó Volejnik a matematikai statisztika módszereit alkalmazva eljárást dolgozott ki a legkisebb szükséges tározótérfogat meghatározására [7]. Módszerét egy átlagosan 40 m

3/nap vízigényű tehenészet tényleges példáján mutatta be. Ennél a vízfogyasztás óránkénti változása az 1. ábra szerint jelentkezett. A számítás eredményeként kapott nomogramot a 2. ábra szemlélteti. Volejnik a számításnál a tározónak a napi csúcsfogyasztás átlagát meghaladó különböző vízsugarú utánpótlását tételezte fel. A 2. ábra szerint azon szélső esetben,, amikor a hálózatot tápláló közelítően állandó vízhozamú hozzáfolyás óránkénti hozama a napi csúcsfogyasztás százalékában kifejezett óraátlagával (100% : 24 óra = 4,17 %/óra) éppen egyenlő, gyakorlatilag a napi vízszükségletnek csupán 22%-át kell tározni. A legnagyobb tározótér ez esetben szükséges. Az előzőt meghaladó hozamú folyamatos vízpótlásoknál a tározó igényelt térfogata fokozatosan csökken, de egyben a tározó túlfolyóján időszakosan távozó vízsugár növekedik. sugarat кеп ismernunK. AZ egyes aiiattario 1. ábra. A vízfogyasztás óránkénti változása egy átlagosan 40 m

3/nap vízigényű tehenészetnél Vízszükséglet a napi igény százalékában