Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

4. füzet - VII. Ismertetések

Ivicsics F.: A víz előkészítése mágneses mezővel 517 Üzemi tapasztalatok Nagy előnye a berendezésnek, hogy teljesen automatikusan működik, kezelő­személyzet szükségtelen és használatakor nincs szükség semmiféle nyersanyagra. További előnye, hogy a hagyományosnak számító megoldásokkal szemben lénye­gesen kisebb a helyszükséglete. Természetesen van néhány olyan követelmény, amelyeket ki kell elégíteni ahhoz, hogy ezt a vízlágyítási eljárást eredményesen alkalmazzuk. Az egyik ilyen feltétel, hogy a maximális vízhozamhatárt mindeképpen be kell tartani és az még rövid időre sem léphető túl. Viszont a műszer a vízhozam csökkené­sére nem érzékeny. A szerkezet kapacitásának megválasztásakor a nyomás-ingadozás­hoz kell igazodni. A nyomás nagymértékű ingadozása esetén ajánlatos olyan automa­tikus nyomáskiegyeníítőt alkalmazni, amellyel biztosítani lehet a nyomás változása esetén is a vízhozam állandóságát. Hátrányosan befolyásolják a tisztítási hatás­fokot az esetleges kóboráramok is. A szerkezet elhelyezésénél vigyázni kell arra, hogy az ne olyan csőszakaszra kerüljön, ahol már számottevő lerakódás van. Cél­szerű a szerkezetet minden esetben kissé túlméretezni. Hátrányos a víz kezelésének hatásosságára a tisztítandó víz nagy levegőtartalma is. Ezért célszerű gondoskodni arról, hogy a lágyítóberendezés előtt a víz számottevő levegőmennyiséget ne vehessen fel. A levegő jelenlétének hátrányos volta minden bizonnyal azzal a ténnyel magyarázható, hogy az elnyelt levegő dielektromos állan­dója nagyobb mint a vízé, amiért is a vízben levő levegő a mágneses indukciónak számottevő részét veszi fel. Azokon a helyeken, ahol a levegő elnyelést a kezelés előtt megszüntetni nem lehet (pl. hűtővizek esetén) ajánlatos a berendezést a levegő elnyelés káros hatásának ellensúlyozása céljából megfelelően túlméretezni. Mágneses vízlágyító alkalmazásakor — különösen, ha a tisztítandó víz nagyon kemény — nem szabad megfeledkezni a tartályok és egyéb berendezések gyakori iszaptalanításáról. Folyamatos gőztermelésű kazán esetén átlagosan 4 óránként kell a kazánokat tisztítani. A mágneses vízlágyítás különlegesen tiszta kazántápvíz előállítására nem alkalmas. Például nagynyomású kazánok tápvizének előzetes kezelésénél csak egyéb víztisztító eljárásokkal összekapcsolva lehet alkalmazni. Használata ilyen esetekben is legtöbbször gazdaságos. Csökken a mágneses mező vízlágyító hatása, ha a víz 15 — 20 C°-nál magasabb hőmérsékletű. Az ellenőrző mérések azt mutatták, hogy ha a víz hőmérséklete 20' C°-nál magasabb, akkor minden 1 C°-os további hőmérsékletemelkedés a szerkezet hatásfokának 0,5%-os csökkenését eredményezi. Számítások szerint a mágneses hatás teljes megszűnése 450 C° hőmérséklet körül következik be. Ez az úgynevezett Curie-féle pont. Ezért a készülék megválasztásánál, különösen ipari alkalmazás esetén, figyelembe kell venni a víz várható maximális hőmérsékletét is. A hőmérséklet­emelkedés okozta hatásfokcsökkenés csak a magasabb hőmérsékletű víz átfolyásá­nak időtartama alatt jelentkezik. Ha a hőmérséklet lecsökken az eredeti értékre, a mágnes is lehűl és csaknem teljes mértékben visszaáll az eredeti hatás. Az elmondottakon kívül a mágneses mezőnek egy másik jellemző tulajdonsága az, hogy a víz pH értékét növeli. Különösen a lúgos kémhatású vizek esetén figyel­hető jól meg ez a körülmény. De ha savas vizet engedünk át megfelelő erősségű mágneses téren, akkor is számíthatunk arra, hogy a víz pH értéke 0,5 — 1,0 értékkel emelkedni fog. A tízegynéhány éves tapasztalatok azt is kimutatták, hogy ennek a víz­lágyítási eljárásnak az eredményeképpen gyorsan eltűntek a hűtő-, valamint az úszómedencékben levő algák. Ez a jelenség részben a pH érték emelkedésével, részben pedig azzal a körülménnyel magyarázható, hogy a hordalékot alkotó anya­gokat szabályos időközökben eltávolítják a rendszerből. Ezzel ugyanis megszűnik az algák megtelepedési lehetősége. Ivóvízellátással kapcsolatosan 10 000 lakosnál nem többet kiszolgáló tisztító­berendezésekben alkalmazzák jó eredménnyel. A mágneses vízlágyítót általában a szivattyútelep és a víztározó közé építik be. Ezzel a megoldással sikerül megvédeni az egész vízelosztó hálózatot, a beépített vízhozammérőkkel együtt az eltömő­déstől. Látva a mágneses vízlágyító néhány tulajdonságát, célszerű volna hazai alkal­mazására megtenni a szükséges lépéseket.

Next

/
Thumbnails
Contents