Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

4. füzet - VI. Rövidebb közlemények

NÉHÁNY GONDOLAT AZ ESÖSZERŰ ÖNTÖZÉS CSAPADÉKELOSZLÁSÁRÓL BOGÁRDI ISTVÁN A múltban, az esőszerű öntözés elterjedésekor, széles körben elterjedt nézet volt, hogy az esőszerű öntözés csapadékeloszlása (cseppeloszlása), a felületi öntözés vízeloszlásával szemben egyenletes. Az utóbbi időben bebizonyosodott, hogy az esőszerű öntözéssel egyenletes permeteloszlást csak többé-kevésbé lehet elérni, míg a felületi öntözésnél egyes új megoldások alkalmazásával (pl. műanyagtömlők) a vízeloszlás egyenletessé tehető. Esőszerű öntözés esetén a csapadékeloszlást két tényező befolyásolja: 1. a szórófejek szerkezetének (ez az intenzitás és szórási sugár közti összefüggést kifejező, továbbiakban „f—R ábra" jellemzi), valamint a kötésnél kialakuló átfedések együttes hatása, 2. a szélhatás. A nagyszámú külföldi és hazai kutatásnak az a célja, hogy a fent említett két hatás figyelembevételével biztosítani lehessen az elérhető legegyenletesebb csapadékeloszlást. Ez a tanulmány a szórófejek i-R ábrájának, valamint az átfedéseknek a csapadék eloszlásra gyakorolt hatásával foglalkozik. Tehát feladatunk a szórófej típusoknak megfelelően, a permeteloszlás szempontjából optimális kötésméretek megadása. A szélhatással kapcsolatban az alábbi megjegyzéseket tesszük: 1. Szél esetén a kötés távolságot a szélsebességtől függően csökkenteni kell [1, 2], éspedig 1 m/s szélsebesség felett 10%-kal 2 m/s szélsebesség felett 20%-kal 3 m/s szélsebesség felett 30%-kal 4 m/s szélsebesség felett üzem nem javasolható. 2. Az eddigiekben az volt a vélemény, hogy a széliránnyal párhuzamos szárnyvezeték elrendezés a legelőnyösebb. W. Strong professzor [2] vizsgálatai szerint azonban egyenletesebb eloszlást kapunk akkor, ha a szélirány a szárnyvezetékkel 45°-os szöget zár be, de a merőleges szélirány is előnyösébb, mint a párhuzamos. A csapadcketosztást jellemző értékek. Jelenleg hazánkban a csapadékeloszlást kétféleképpen értékelik : 1. egyenletességi tényező (ß) a maximális és az átlagos intenzitás viszonyát fejezi ki, egy szórófej (ß) vagy kötésben levő szórófejek esetén, 2. a területi tényező (y) a hasznosan öntözötL terület (ahol az intenzitás az átlagostól ±33%-kal tér el) és a teljes öntözött terület hányadosa. Az egyenletességi tényező (

ß) hátránya az, hogy nem súlyozott érték és így pl. igen kis területre érvényes intenzitáscsúcs hatását túlzott mértékben figyelembe veszi. A területi tényező (

y) igen jól jellemzi az egyenletességet (bár a ± 30% felvétele egészen önkényes), de meghatározásához minden esetben szintvonalasan fel kell rajzolni az esőképet, mert a hasznosan öntözött terület nagysága csak így állapítható meg. 1 Bogárdi István, oki. mérnök a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet tud. munkatársa, Budapest.