Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

4. füzet - IV. Kolin László: Az ivóvíz ózonos kezelése

484 Kolin László Igen lényeges kérdésnek kell tekinteni az ózonos kezelés gazdaságosságát. E kérdés vizsgálatához mégegyszer összefoglaljuk az előbb ismertetett vízművek jellemző adatait (III. táblázat). A III. táblázatból látható, hogy átlagosan jól kialakított vízmüvet figyelembe véve 1 g O3 energiaigénye (levegő előkészítést, ózon előállítást és beadagolást figyelembe véve) nem haladhatja meg a 40 — 50 W-t. Ez kétségkívül olyan érték, melyet el kell tudni érni, sőt ennél jobb eredményre is van példa. A maximális ózonadagolás egyik ismertetett esetben sem haladta meg a 2 g 0

3/víz m

3 értéket. 1 m

3 víz ózonos kezelése tehát maximálisan 80 — 100 W energiát igényel, ami — ha a hazai villamos energia 0,76 Ft/kWö egységárával számítunk — 6—8 fillért tesz ki vízköbméterenként. Összehasonlításképpen érdemes pl. megemlíteni, hogy a derítésnél adagolt 60—80 g/m

3 alumíniumszulfát költsége (1,60 Ft/kg egységárat figyelembe véve) 10 —13 fillért jelent m

3-ként. Amint egészen természetesnek tűnik az, hogy felszíni víz tisztításnál derítést, s ehhez derítőszert kell alkalmazni, el kell fogadni azt is, hogy a jövőben a víz jó ízének és szagának biztosítása érdekében valamilyen kezelési módot számításba kell venni. Az eddigi külföldi példák és tapasztalatok alapján az ózonos eljárást mint eredményes és gazdaságos megoldást lebet figyelembe venni a felszíni vizekből tisztított ivóvizek jó ízének és szagának elérésére. (J. Az ózonos ivóvízkezelés hazai helyzete Az ivóvíz ózonos kezelésének kedvező eredményei már hazánkban is magukra Vonták a vízművekkel foglalkozó szakemberek figyelmét. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság 1962-ben 30 g/ó kapacitású ózonfejlesztő berendezést importált a balatonföldvári vízmű részére. A berendezést a Bran és Lübbe cég gyártotta, csöves rendszerű. Ez a kis ózonfejlesztő berendezés jelenleg felszerelés alatt áll, s 1963-ban várható az üzembehelyezése. Üzemi tapasztalatai minden bizonnyal értékes adatokkal fogják gyarapítani ismereteinket az ózonos kezelés területén. Külön előnynek kell tekintenünk, hogy éppen az íz és szag szempontjából sokat kifogásolt Balaton-víznél kerül sor e berendezés kipróblására. Biztató az ózonos kezelés hazai alkalmazása szempontjából, hogy van hazai gyártású ózonfejlesztő berendezés. Kocsis László és Kovács István szabadalma alapján a Csepeli Erőmű több ózonfejlesztő berendezést gyártott, melyeket eddig — az ózon ipari felhasználására — baráti országokba exportáltak. A szabadalmaztatott berendezés lemezes rendszerű, de igen előnyösen az ,.Otto" féle készülékek köralakú üveglapjai helyett négyzetes üveglemezeket használ és biztosítja azt, hogy a levegő minden lemez mellett egyenletes sebességgel áramoljon át. Előnye még a berendezésnek, hogy az üveglapokkal kapcsolatban nincs különösebb minőségi kívánalom, s így törés esetén azok könnyen és olcsón pótolhatók. Az ózonfejlesztő berendezést alumínium-öntvény házban helyezték el, és ez a ház még egy külön védőburkolatban van. A két burkolat közé esetleg kiszivárgott ózont külön ventillátor elszívja és épületen kívülre juttatja, így abban a helyiségben ahol az ózonfejlesztőket felállítják az ózon kiszivárgásától tartani nem kell ( 17. ábra). A berendezéárnax. 1,5 g H

20/kg levegő nedvességtartalmú levegő beszívása esetén 3—8,5 g 0

3/levegő m

3 koncentrációjú ózon termelésére alkalmas. Különböző kapacitású egységek készíthetők, 300, 500 vagy 1000 g 0

3/őra teljesítőképességgel. A berendezés az ózon-levegő elegyet 0,2—0,5 att. nyomással tudja szolgáltatni. Az ózon termelése a levegőelőkészítéssel együtt 22—25 W energiát igé-