Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

4. füzet - IV. Kolin László: Az ivóvíz ózonos kezelése

468 Kolin László Az ózonos kezelés energiafogyasztása három részből tevődik össze: Levegőelőkészítés 6— 8 W/g 0

3 Ózon előállítás ... 15-22 W/g 0

3 Ózon beadagolás kompresszorral 12 W/g 0

3 átlag 39 W/g 0

3 A Saint-Maur-i vízmű vezetősége ezt az energiafogyasztást még igen magasnak tartja, s azt tűzték ki célul, hogy a berendezés üzemének további javításával az 1 g beadagolt ózonra jutó energiafogyasztást 25—30 W értékre csökkentik le. b.) Franciaország, Alencon város víztisztító berendezése [14] Alencon város ivóvízszükségletét a Sarthe folyóból fedezi. A Sarthe kis sebességű vízfolyás, és a vízkivételi hely fölött számos kis patak torkollik bele, melyek a közeli rétekről a trágyát és az egyéb szennyeződést a folyóba mossák. Ha pl. szénaszárítás idején beáll az esőzés, a folyó olyan, mint valami zavaros növényfőzet. Egyébként is a folyó vize az év egész folyamán penész szagú és iszapízű. A tisztítóberendezés kb. 400 m

3/óra (24 óra alatt közel 10 000 m

3) kapacitású, derítéssel és szűréssel tisztítja a vizet. A nyers víz kellemetlen ízének és szagának megszüntetésére eredetileg klóros kezelést irányoztak elő, s a klóradagoló berendezés méretezése lehetővé tette — 20 — 30 g/m

3 klóradagolással — a töréspontig történő klórozást is. A klóros kezelés azonban eredménytelen maradt, a víz rossz ízét nem tudták megszüntetni. Ekkor rátértek a klórdioxid alkalmazására. A klórdioxidot már a nyersvízbe adagolták az alumíniumszulfáttal együtt, hogy minél hosszabb behatási idő álljon rendelkezésre. Kísérletezéssel az adagolt klórdioxid mennyiségét 0,5—2,0 g/m

3 között állapították meg. 1954 augusztusában készült el a klórdioxidos berendezés, a nagy melegben, 24 C° hőmérsékletű nyersvízzel kezdték meg az üzembehelyezést. A meleg folyóvíz igen erős, kellemetlen ízeket és szagokat tartalmazott. 2 hetes klórdioxidos kezelés a fertőtlenítés szempontjából sikeres volt, az ízek és szagok területén azonban teljesen hatástalannak bizonyult. Időközben elkészült az ózonos berendezés is, és a tisztítómű elején beadagolt klórdioxid mellett, a tisztítási folyamat végén a vizet ózonnal is kezelték. 24 órán belül a kellemetlen szagok és ízek eltűntek. Ezután többoldalú kísérletet végeztek. Leállították az ózon adagolást, a kellemetlen szagok és ízek ismét megjelentek. Szüneteltették a klórdioxid adagolást és csak ózonnal dolgoztak. Nem volt eredményes, az ózon egyedül nem tudta az ízeket és szagokat eltüntetni. A kísérletek eredménye alapján 1954 október óta az alençoni vízműnél a klórdioxidot és az ózont együtt használják, s hosszas megfigyelés után is, 4° és 30° közötti hőmérsékletek mellett mindig kielégítő eredményt ad. Az ózonos berendezést a Cie. des Eaux et de l'Ozon cég szállította, M. P. Otto féle lemezes készülékekkel. Az ózonos kezelés energiafogyasztása a kezelt vízre vonatkoztatva 75 W/m

3 víz. c) Svájc: Bern-Könizberg-i vízmű. [1, 15, 16] Bem városát már a múlt század vége óta a várostól északra fekvő kőnizbergi terület forrásvizeiből látják el ivóvízzel. A vízgyűjtő és vízadó réteg igen finom homok, melyet a folyamatos vízkivétel lassan kihordott, az 1920-as évektől a víz-