Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

4. füzet - IV. Kolin László: Az ivóvíz ózonos kezelése

448 Kolin László vagy nagyobb levegőmennyiség átáramlása esetén a termelt ózon mennyisége csökken. A 6. ábra mutatja pl., hogy a Bran és Lübbe cég 58/15-6 típusú 280-300 g 0

3/óra teljesítményű készülékében milyen összefüggés van az óránként átáramló levegő és a termelt ózonmennyiség között [7]. A levegőszállító kompresszort, a légszűrőt, portalanítót, a hűtő- és víztelenítő készüléket összefoglalva levegőelőkészítés kifejezéssel fogjuk a továbbiakban tárgyalni. A későbbiek igazolják majd, hogy az ózon felhasználása szempontjából előnyös lehet az, ha az ózonfejlesztő berendezés alkalmas arra, hogy az ózont bizonyos nyomáson, 0,5—1,0 ait., szolgáltassa. Erre a lehetőség adva is van a levegőt szállító kompresszor által, de az ózonfejlesztő berendezés kialakítását nehezíti, ha nyomás alatt kell dolgoznia. Általában csöves készülékeknél könnyebben megoldható a nyomás alá helyezés, s ezért a gyakorlatban azok a vízművek, amelyeknek beadagolás módja megkívánja a nyomás alatti ózonprodukciót, rendszerint csöves készülékeket alkalmaznak. Meg kell még említeni, hogy az ózonfejlesztő berendezések közvetlenül oxigénnel is dolgozhatnak. Ennek az az előnye, hogy elmarad a teljes levegőelőkészítés, és a berendezések ózonkihozatala kb. 50%-kal megnő. Sajnos ezeket az első pillanatra tetszetős előnyöket nagymértékben lerontja az, hogy a palackban beszerezhető oxigén elfogadhatatlanul magasra emeli az ózontermelés üzemi költségeit és így ennek a gyakorlati alkalmazása nem jöhet szóba. Legfeljebb olyan formában lehet erre a megoldásra számítani, hogy kisegítésképpen, — ha egy vízműnek időszakosan olyan nagy ózonadagolásra lenne szüksége, melyet a beépített berendezés már nem tud szolgáltatni, — a levegő-előkészítő berendezés által szállított levegőbe palackból oxigént dúsítunk, s ezáltal kisebb mértékben még fokozni lehet az ózontermelést. Az ózon első alkalmazása óta legtöbbet vizsgált kérdés az ózonelőállítás energiaigénye. Ez az energiaigény két részből tevődik össze : a levegőelőkészítés energiaigénye és magának az ózonfejlesztő berendezésnek az energiaigénye. Az energiaigényt 1 g termelt ózonra szokták vonatkoztatni. Általában magának az ózonfejlesztő berendezésnek a — W/g 0

3 dimenzióban megadott — energiafogyasztása nagymértékben befolyásolja az egész berendezés és kezelés gazdaságosságát. Az 1899-ben Martinikenfeldben üzembehelyezett Siemens féle berendezésben 1 g O

s előállítása 170 W-t igényelt, de még a század elején is átlagban 100 W/g 0

3volta berendezések energiaigénye. Éppen az energiaigénynek a lényeges leszorítása tette lehetővé, hogy napjainkban ismét fellendülésben van az ózonos berendezések alkalmazása. A különböző külföldi cégek által gyártott ózonfejlesztő berendezések gazdaságosságát mutatja az I. táblázat [1]. Ebben csak az ózonfejlesztő berendezésnek az energiaigénye szerepel, a levegőelőkészítő berendezés energiaigénye nélkül. 6. ábra. A betáplált levegő, az ózonkihozatal és az ózontöménység összefüggése