Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

4. füzet - I. Lászlóffy Woldemár: Bogdánfy Ödön

Bogdánfy Ödön emlékezete 407 Társulat nem szórta ki az ocsúval az értékes magot: bö teret adott az üldözött tudósnak. Bogdánfy pedig, aki már 1906 óta a Közlöny munkatársa volt, most évente 20—25 hosszabb-rövidebb ismertetéssel szolgálta a tudomány népszerűsítését, és dolgozott egészen 1942-ig, 80. életévéig. Nem anyagi okokból, hiszen h. államtitkári nyugdíja mentesítette az anyagi gondoktól, hanem kötelességérzetből. Már annak idején a „Nemzeti" páholy programjában megírta ugyanis, hogy a magyar szabadkőművesség akkor rója le az emberiség iránti kötelességét, „ha saját nemzete fölemelésén munkálkodik". így lett, korát messze megelőzve, a természettudományos ismeretek terjesztője, ezért vállalta annak idején a Pallas, majd a Révai Nagy Lexikona vízépítési anyagának megírását is. A tudomány népszerűsítése területén is a francia szellem közvetítője volt. Berget Alfonz 3 könyvének fordítása mellett [27—29] főként a „La Nature" (A Természet) c. párisi lap cikkeit referálta, bár közölt ismertetéseket amerikai folyóiratok nyomán is. Kedvenc témája — szűkebb szakterületén kívül — a légi és víziközlekedés, a meteorológia és az oceánográfia, a haditechnika, de sokszor foglalkozik a kémia és a fizika különböző ipari alkalmazásaival és technikai újdonságokkal is. ' A hidrológia művelése észlelési adatokhoz van kötve. Ezért nyugdíjazását követően csak egyetlen hidrológiai tárgyú munkát adott ki „Az Alföld hidrológiája, vízimunkálatok az Alföldön" címen

4, de ez sem más, mint ,,A természetes vízfolyások hidraulikája" utolsó részének új kiadása. Csak 10 évvel később sikerült jó barátainak és a vízügyi szolgálat élén utódainak, Sajó Elemérnek és dr. Benedek Józsefnek, rávenniük arra, hogy 1933—36-ban még sajtó alá rendezze és kiadja „Az Annales des Ponts et Chaussées Vízügyi Közleményei" című kivonat-sorozatnak négy füzetét [17—20], amivel ez a világviszonylatban egyedülálló munka, napjaink referáló-lapjainak előfutára, 100 év anyagáról ad képet. 1944. márc. 17-én Budapesten húnyt el, a második világháború végső szakaszának kezdetén, amikor még arra sem volt mód, hogy nagyszámú tanítványa és tisztelője illő módon meggyászolja. * Ha most mérlegre tesszük Bogdánfy Ödön élete munkáját, zavarba jövünk, hogy a hatalmas felkészültségű tudóst, a vízügyi szakirodalmat tollával és szerkesztői minőségben művelő rendkívüli hatósugarú tanítót, a természettudományos műveltség lelkes terjesztőjét, a dolgozó nép felemelkedéséért küzdő haladó szellemű hazafit, a francia szellemiség hazai közvetítőjét vagy a magyar nyelv kiváló művelőjét értékeljük-e leginkább benne. Ügy vélem, hogy ha egyéniségének széles spektrumában határozottan megtalálhatók is ezek a színek, egyiket sem szabad úgy tekintenünk, hogy a többiről megfeledkezzünk. Csupán az elemzés kiindulópontját választhatjuk meg kedvünk szerint. Mint tudós, a hidrológia területén emelkedett leginkább ki. Hidraulikai és vízépítési munkáiban kevesebb az eredeti vonás, — bár itt is vannak jelentős eredményei, mint pl. a támfaszelvényü völgyzárógátak méretezésére kidolgozott eljárása [6], amelyet az École des Ponts et Chaussées meghívására Párisban is bemutatott. Hidrológiai munkássága kiváló meteorológiai és geológiai felkészült* A Debreceni Tisza István Tudományos Társaság honismertető bizottságának közleményei, 1924.