Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

3. füzet - V. Ismertetések

396 Ismertetések A feltételezés igazolására laboratóriumi és szabadtéri kisminta kísérleteket végeztek. Az első kísérleteket Zseleznjakov G. V. 1949-ben végezte. Ezt követően 1958ban a dimitrovi szabadtéri kísérleti telepen 140 m hosszú, 4,8 — 20 m hullámtéri és 2,10 m mederszélességű modellt vizsgáltak. A gyakorlati feladatnál jelentkező egyedi hatások kiküszöbölésére 1959-ben szabályos, 1,21 m széles 0,12 m mély parabola medren végeztek kísérleteket, melyhez kétoldalt szimmetrikusan 1,8, 4,3, 6,7, illetve 9,1 m széles vízszintes hullámtér csatlakozott. A hosszirányú mederesés 0,30%o volt, A vízhozamot 17 — 190 l/s között változtatták, aminek következtében a mélység a mederben 5 — 25, a hullámtérben 0—13 cm között változott. A kísérletek első pillanatra meglepő és a szokásos feltételezéseknek ellentmondó eredményeket adtak. A hullámterektől elválasztott meder középsebéssége a partélek elérése után erőteljesen lecsökkent. Ez a csökkenés addig folytatódik, míg a hullámtéren a mélység a medermélység 30 —40%-át el nem éri, ezután újra lassú emelkedés mutatkozik ( 1. ábra). A vízszállítás szempontjából a főmeder lecsökkent sebességét 1. ábra. A főmeder (1) és a teljes meder (2) középsebességének változása a vízmélység függvényében a hullámtér megnövekedett átfolyási szelvénye eleinte alig ellensúlyozza, és így a vízszállítás a vízszín emelkedésével eleinte alig változik. Csak később érvényesül a hullámterek vízszállító hatása. Az áramlási viszonyok felderítésére és a jelenség számszerű vizsgálatára a leningrádi Hidrometeorotógiai Intézet 1961 — 62. évben újabb kísérleteket végzett. A kísérletek folyamán 40 cm széles derékszögű négyszög és 20 cm fenékszélességű, 6,5 cm mély trapézmederhez (2. ábra ) kapcsolódó 1,66 m széles hullámteret vettek vizsgálat 2. ábra. Sebességeloszlás hullámtérrel összekapcsolt (1) és különválasztott (2) mederben