Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

3. füzet - IV. Rövidebb közlemények

Olaszország völgyzárógátjai 375 A Fusino (7) gát a Val Grosina völgyben 1900-ban készült el. A Grosio földalatti erőmű számára tartja vissza a környező vidék felszíni vizén kívül a Premadio nevű erőtelepből eltávozó vizet, amely 20,6 km hosszú, 4,9 m átmérőjű vezetéken folyik a Fusino gát tározóterébe. Az egyenes tengelyű, pilléres kiképzésű építmény hossza 286, magassága 78 m, koronaszélessége 4,0 m (ő. ábra). A beépített beton térfogata 133 000 m

3, tározóterében 1,35 millió m

3 víz fér el. Kedvezőtlen altalajviszonyok miatt itt is injektálásra volt szükség. Az Adda felső szakaszán 1940-ben kezdték építem a San Giacomo (8) pilléres súlygátat. Az építést 1950-ben fejezték be. A 96 m magas gát 616 000 m

3 betonból készült, hossza 950 m. A gát segítségével 64 millió m

3 víz tározható. A nagyon áteresztő üledékes altalaj miatt 522 m hosszú, 55 m mély és 2,4 m széles betonfalat kellett a felszín alá beépíteni. A San Giacomo tározó létesítése előtt az Addán már megvolt az 57 m magas Cancano I. gát. Ettől lejjebb ugyancsak az Addán építették meg a Cancano II. (9) nevű ívesgátat. Az építés első ütemét 1956-ban fejezték be. A 136 m magas, 381 m hosszúságú, 5 m koronaszélességű és 31 m-es alapszélességű építményt a későbbiekben még nagyobbítani szándékoznak. Végső magassága 172 m lesz. A 6. ábrán a keresztmetszeti méretek láthatók a két építési ütem feltűntetésével. Az eddig elkészült rész megépítéséhez 550 000 m

3 betont használtak fel. így 124 millió m

3-es tározóteret létesítettek. A második ütem megépítése után 240 millió m

3 víz visszatartására lesz lehetőség. Már az első ütem megépítésével olyan magas duzzasztási szintet tudnak létrehozni, hogy az így keletkezett tó a Cancano I. völgyzárógátat teljesen ellepi. Bár а Сапсдпо II. gát szelvényéhez mindössze 36 km

2 vízgyűjtő terület tartozik,mégis a gátudvarban összesen 257 km

2 nagyságú terület felszíni vizeit gyűjtik össze. A szomszédos területeket a vízgyűjtőhöz csatornák és alagutak segítségével kapcsolták hozzá. A gát alakjának végleges eldöntését többféle változat kidolgozása előzte meg. Ezek közül a kupola alakú változat látszott a leggazdaságosabbnak, de mégis az íves megoldást választották, mivel ez a gáttípus viszont könnyebben lehetővé tette a két ütemben történő megépítést. Tekintettel a merész szerkezeti megoldásra, különös gonddal tanulmányozták a hegységet alkotó kőzetek alakváltozási tulajdonságait, valamint a gát szerkezeti kialakítására vonatkozó kismintakísérletek eredményeit. Az előzetes vizsgálatok azt mutatták, hogy a jobboldali rész alapozási szempontból kedvezőtlenebb, mint a baloldali. A különbséget injektálással számottevő mértékben sikerült csökkenteni. A gát alapozási síkjában levő kőzetek különbözőségét az 1:50 méretarányú kisminta építésénél is figyelembe vették. Az alkalmazandó cement és beton minőségét laboratóriumi kísérletekkel állapították meg. A nagyon vízáteresztő altalajba 85 — 90 m mély vízzáró függönyt készítettek injektálással. A talaj terhelhetőségi viszonyainak megjavítására ugyancsak alkalmazták az injektálást. A cemenltej besajtolása 5 m mélységig 4 atm, 5—10 m mélységben 7 atm és 10 — 25 m mélységig 15 aim nyomással történt. 25 m-nél nagyobb mélységek esetén a nyomást méterenként kb. 1 atm-val kellett növelni. Átlagosan folyóméteren6. ábra. A Concano II. gát