Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

3. füzet - IV. Rövidebb közlemények

öntözési nap Veronában 371 Az öntözővíz egyenletes eloszlása a felületeken igen javítja a hatásfokot. A felületi öntözésnél ennek értékelése igen nehéz, esőszerű öntözésnél, ha a szórófej-jellemzőket ismerjük, figyelembe vehető. A Cristiansen-iélc egyenletességi tényező és annak veszteségekre való hatása között Degan az alábbi összefüggést adta [3] Си E = 0,50 H 2 ahol Си az egyenletességi tényező, E pedig a veszteségeket korrigáló együttható. Látható, hogy'Cu = 1 értéknél E értéke 1, ebben az esetben nem kell figyelembevenni. Az öntözés hatásfok kérdésének fontosságát mutatja az is, hogy az ICID 1963. évi tokiói kongresszusa részletesen kíván vele foglalkozni. A konferenciára beküldött 12 tanulmány is a víznorma és a hatásfok kérdésével volt kapcsolatos. A magyar kutatások megbecsülését jelentette, hogya konferencia vezetősége a két magyar tanulmányt sokszorosította és szétosztotta a megjelentek között. Az előadásokról szóló újságtudósításban is csak e két tanulmányt ismertette részletesen, mint jellegzetes példáját annak, hogy külföldön az öntözés hatásfokával és a víznormákkal milyen módon foglalkoznak. IRODALOM 1. Grinouero, C. —Degan, A.: Prospettive deli' irrigazione a pioggia sulla collina italiana. L'lrrigazione 1961. 3. sz. 2. Malerrese, N.: L'cfficienza deli' irrigazione. Annali délia Facoltà di Agraria dell' Université di Bari, 1961. XV. kötet. 3. Degan, A.: Aspects pedologiques de l'irrigation par aspersion. Madridi ICID-kongresszus anyagából, I960. 4. Degan, A. : Determinazioni delle dotazioni idriehe unitarie e dei fabbisogni stagionali nella progettazione degli impianti irrigui. Veronai öntözési konferencia, 1963. 5. A Centra Internazionale per gli Studi sulla Irrigazione a Pioggia (Esőszerű öntözéseket tanulmányozó Nemzetközi Központ) veronai konferenciájára beküldött tanulmányok. 1963. OLASZORSZÁG JELENTÖSEBR VÖLGYZÁRÓGÁTJAI IVICSICS FERENC

1 Olaszországban 1960 végéig 404 nagyobb völgyzárógátat építettek. Ezek közül 212 súlygát, 95 ívesgát, 67 föld- és kőgát, 30 úgynevezett „magas" gát. A súlygátak egy része (számszerint 84) habarcsba rakott kőből, másrészük (számszerint 105) betonból és jónéhány (számszerint 23) takaréküregekkel ellátott betontömbökből készült. 63 ívesgát úgynevezett vékony falú gát, 23 gravitációs ívesgát és 9 osztott ívesgát. A töltésszerűen épített gátaknak mintegy kétharmad része (számszerint 44) földgát, a többi 23 pedig kőből készült. A 404 völgyzárógáttal 7,5 milliárd m

3 víz tározható. Az utóbbi években épített nagyobb gátak többsége íves kialakítású. A tömör betonból épített súlygátakat csak kisebb magasságok esetén alkalmazzák. A vékonyfalú íves gátak keresztmetszeti alakját rendszerint szilárdságtani kismintakísérletek segítségével állapítják meg. Az építés előtt minden esetben nagyon gondos geológiai vizsgálatot végeznek. Nagy gonddal és körültekintéssel tervezik meg a gát két végének a hegyoldalhoz történő csatlakozását. A beton 220 — 270 kg/m

3 puzzoláncement adagolással készül. Előregyártott elemeket csak ritkán alkalmaznak. Az olasz építők jó felkészültségét bizonyítja az a tény is, hogy vállalataik több külföldi gát megépítésére kaptak megbízást. A kész gátak legtöbbjén sok olyan műszer és felszerelés található, amely kizárólag a műtárgy üzemközbeni ellenőrzésére szolgál. A legtöbb völgyzárógát az Alpok vidékén épült. Középolaszországban is található néhány jelentősebb gát, úgyszintén Szicília és Szardínia szigetén is. 1 Ivicsics Ferenc oki. mérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet tud. munkatársa 9*