Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

3. füzet - II. Az 1963. évi tavaszi ár- és belvizek Magyarországon

300 Bratán M.—Csongrády К.—Zsuffa I. Márc. 17—18-ára megszűnt a Dunán a jégzajlás is. Meg kell állapítanunk, hogy amennyire 1956-ban számos kedvezőtlen körülmény szerencsétlen összetalálkozása (nyugatról jövő enyhülés, erős árhullám, jéglevonulás közben hőmérsékleti inverzió) váltotta ki az árvízkatasztrófát, úgy 1963 tavaszán szinte az összes kedvezőtlen körülmények összetalálkoztak és zökkenőmentes jégeltávozást eredményeztek. A jéglevonulás kedvezőtlenné válását sokszor egészen apró, jelentéktelennek látszó körülmények is döntően befolyásolhatják, ezért a jéglevonulás szeszélyességét külső eszközökkel befolyásolni nem nagyon lehet. Egyedül a jó folyamszabályozás és az árvédelmi töltések kellő kiépítése és védelme látszik még mindig a járható útnak. 8. A jégtörő hajók szerepe Az 1962. év végére a magyar vízügyi szolgálat külföldi tapasztalatok figyelembe vételével épült korszerű, hét egységből álló, jól felszerelt, ütőképes jégtörő flottával rendelkezett. Ezek közül csak egy volt jégtörővé átalakított motoros, a többi erre a célra épített 600 LE-s jégtörő hajó. Minthogy a jégtörő hajók a zajlás megindulásakor nem mehettek le a Drávatorokhoz, a jég megállását és az apatini torlasz keletkezését nem tudták befolyásolni. így tevékenységük csupán a parti karéj-jég rombolására, a jég elmenésekor pedig a meder jégtől való megtisztítására és a bajai kikötő jégtelenítésére korlátozódhatott. A jelentés szerint a jégtörők az első zajlási periódusban 1,7 millió m

3, a másodikban pedig 2,3 millió m

3 jeget romboltak. A jégtörő hajókkal szerzett tapasztalatok világossá tették azt a külföldi irodalomból már ismert tényt, hogy ha alattuk szabad vízfelület van, a torlaszokat is hatékonyan rombolni és gyengíteni képesek, a jég megállását pedig igen nagy mértékben tudják késleltetni, ill. a megállt jeget újra elindítani és ezzel a jégtakaróba kerülő jég tömegét jelentősen csökkenteni. Szükséges feltétel természetesen, hogy a hajók alkalmas kikötőkben várhassák bevetésük időpontját. Hosszú kemény fagyperiódus alatt természetesen a jégtörők sem tudják megakadályozni, hogy a sűrűsödő zajló jég a megállás szempontjából legkedvezőtlenebb helyen mégis csak megakadjon. Ilyen helyek különösen a Drávatorokországhatár közötti jugoszláv szakaszon vannak. Ezek gyökeres szabályozása a jövő egyik legfontosabb feladatának tekinthető. IV. AZ ÁR- ÉS BELVIZEK HIDROLÓGIAI VISZONYAI A KÖZÉPDUNÁNTŰLON BRATÁN MÁRIA —CSONGRÁDY KORNÉL-Dr. ZSUFFA ISTVÁN

6 1. Előzmények Az 1962—1963. év telén a Középdunántúlon január első felében, az első hótakaró elolvadása után, fokozódott a nagyrészt fedetlen talaj átfagyása úgy, hogy a fagyott talajréteg vastagsága a legtöbb helyen a 20 cm-t meghaladta, de néhány helyen a 40, sőt a 80 cm-t (Pápa) is elérte. • Bratán Mária és Csongrády Kornél oki. mérnökök, a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság mérnökei, dr. Zsuffa István oki. mérnök ugyanezen igazgatóság hidrológus mérnöke.