Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

3. füzet - I. Ihrig Dénes: Gátvédelem és korszerűsítésének kérdései

'.254 Ihrig Dénes 3. A biztonság jelentősen fokozódik a mentett oldali rézsűt alkotó réteg vízzáróképességének emelése és a szerkezet változásának, elöregedésének megakadályozása révén. Teljes biztonság átömlő vizek esetén csak a gáttest vízálló burkolásával érhető el, ami a hazai folyami árvédelmi gátaknál nem megvalósítható, de nem is szükséges. Ellenben szigorúan el kell kerülni, hogy az esetleges meghágásnak kitett gátaknál (pl. jeges árvizeknél) a mentett oldali koronáéi és rézsű sérült legyen (pl. a gátmagasítást szolgáló nyúlgát anyagát onnét vegyék), mert ez a gát szakadásával egyenlő; míg a jó és sértetlen gyepszövetü rézsűk egy darabig jól állják az átcsurgó víz hatását. A gát magasságát meghaladó víz átcsurgása elleni védekezés, az átcsurgás megakadályozása a szokásos árvédekezési gyakorlat szerint: 80 cm-nél alacsonyabb magasítás esetén hullámverés elleni védelemmel ellátott (homokzsákokból összerakott, vagy rőzsebéléses) nyúlgát (8. ábra)

T 8. ábra. Gátmagasítások a gátat meghágó vizek ellen, a = nyúlgát, b = jászolgát Fig. S. Raising the crest against overtopping a = crest dyke, b — cojfer dam Bild S. Deicherhöhungen gegen den Deich übertretendes Wasser, a = Notdamm, b = Kofferdamm 80 cm-nél magasabb magasítás esetén jászolgát, mely egyszerűbb kivitelével' rőzsebéléses lehet (pallóbélés helyett). A c) esetben, amikor már a gátat meghaladó magasságú vizek ellen védekezünk, a védelem mindig kétséges, mert mindig befolyásolja egy ismeretlen: a gátmagasítás alatt, a gát felső rétegének szivacsos vízáteresztő volta. Ezért a gátmagasítások — nyúlgátak, jászolgátak — csak akkor teljesíthetik jól a feladatukat, ha a) jól alapozottan, szakszerűen készültek, b) nem nagy kiterjedésűek és c) állandó őrizet mellett folyamatosan erősítik őket. így az 1956. évi dunai árvíz alkalmával jól teljesítette hivatását a dunavecsei nyúlgát (9. ábra), mely útburkolattal ellátott töltés szélén készült, tehát nem laza szivacsos töltésréteg volt alatta és mögötte a töltéskoronán, nem volt nagy kiterjedésű, úgyhogy állandó őrizet mellett lehetett tartani és folyamatosan erősíteni. Ellenben teljesen kétes értékűek voltak azok a nyúlgátak, melyek több helyen 5—10 km hosszon húzódtak a gát víz felőli koronáján, és amelyeket sem szakszerű őrizet alatt tartani, sem folyamatosan erősíteni nem lehetett. Ezek a nyúlgátak, a nyúlgát alatti töltéstestnek már említett módon való átszakadása mellett tönkrementek. Ugyancsak az 1956. évi dunai árvíz alkalmával igen jól bevált az a nyúlgát, amelyet Hercegszántónál a kiömlő vizek lokalizálására egy