Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)
3. füzet - I. Ihrig Dénes: Gátvédelem és korszerűsítésének kérdései
'.252 Ihrig Dénes Itt D a talajtömböt határoló alsó sík mélysége, h a rézsűn átcsurgó vízréteg vastagsága, с a kohéziós tényező, а а rézsű hajlásszöge,« az áramvonalak rézsűvel bezárt szöge, y, a talaj fajsúlya és y v a víz fajsúlya, melyet a továbbiakban l-nek veszünk. с Abban az esetben, ha h = : , a (2) egyenlet átalakul, és y v sin a tg = y,_( 1-tgatgco ) • tg a (3 > lesz, amikor a rézsű egyensúlyban tartásához szükséges tg <p szük s már független a D mélységtől. Ha ez a számított <p siak s kisebb, mint az adott felépítésű talajtömb <p belső súrlódási szöge, a rézsű sehol sem nyíródik le. Ha azonban a számított <p szü k, érték nagyobb a <p-nél, akkor a rézsű lenyíródik. Az а Л vízmélység, melynél sin a а h k kritikus vízmélység, mely а gát stabilitására döntő jelentőségű. Ha az átömlő vízréteg vastagsága h _> h k, akkor a rézsű felső rétegében az egyensúlyi állapothoz szükséges belső súrlódási szög túl nagy lesz és a rézsű egy bizonyos D k mélységű réteg felett lenyíródik. Ha pedig a h < h k, akkor a gát rézsűfelülete alatt a szükséges belső súrlódási szög nagyságára a rézsű alatti szivárgás iránija is befolyással van, mert ez a rézsüvei párhuzamos és függőleges áramlási irányok között változhat. Ekkor a függőleges áramlási irány adja a legkisebb, a legkedvezőbb és a rézsüvei párhuzamos a legnagyobb, a legkedvezőtlenebb szükséges súrlódási szög értéket. Ugyanis függőleges áramlásnál az ábra szerint tg«> = > ekko r tg 9Ws = tg a, (4) Tg ОС а rézsűvel párhuzamos áramlásnál pedig y. tg со = 0, ekkor tg (f s2ük s = —'—rr • tg a, Yt— 1 Yt ahol —-—- egynél nagyobb érték. Pl. ha y t = 2, akkor tg = 2 tg a. (5) На most azt nézzük, hogy átömlő víz esetén a mentett oldali gátrézsűn milyen szivárgás indul meg, figyelembe kell venni a gát elöregedése következtében keletkező töltésszerkezetet is. Említettük, hogy a gát rézsűje alatt 0,5—0,6 m-es réteg a szivacsosodása révén sokkal áteresztőbb, mint a töltés belső tömörebb része, ezért a jó áteresztő „héjban" a rézsűvel párhuzamos szivárgás kialakulása igen valószínű. De a töltés belsejében mindenkor jelenlevő levegő is a víz fellőli oldalról a gátba nyomult víz és az átömlő víz közé szorulva a víz mozgását a rézsüvei párhuzamosan irányítja. Természetesen ezek a fizikai jelenségek önmagukban még nem elegendők a töltésrézsű lenyírásának bekövetkezéséhez, az időtényező is fontos szerepet játszik, ami a gátrézsű felső rétegének szerkezetétől — lazaságától — és telítettségétől függ.
