Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)
2. füzet - II. Major Pál: Csőkutak szűrőszerkezetének megválasztása különös tekintettel a talajvízből való öntözésre
CSŐKUTAK SZŰRŐSZERKEZETÉNEK MEGVÁLASZTÁSA KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A TALAJVÍZBŐL VALÓ ÖNTÖZÉSRE MAJOR PÁL 1 A talajvízből történő öntözés lehetőségének három feltétele van: a megfelelő vízadóképesség, vízminőség és talajvízutánpótlódás. A kút szűrőszerkezetének megválasztása elsősorban a vízadóképesség és a vízminőség függvénye. Bár a kút vízadóképességét elsősorban a vízadórétegek fizikai tulajdonságai és geometriai méretei befolyásolják, mégis a kútból nyerhető vízhozam nagysága nagymértékben függ a kút geometriai méreteitől és az alkalmazott szűrőszerkezetektől. A rétegadottságokon kívül ez utóbbiak szabják meg a kutak vízhozamát, élettartamát, költségeit, egyszóval a kút gazdaságosságát. Magyarországon az utóbbi három évben a talajvízből történő öntözés számára készült csőkutaknak elég kis hányada készült a műszaki és gazdaságossági követelményeknek megfelelően. Ennek oka a megfelelő anyag, felszerelés és sok esetben a szakértelem hiánya is. Hogy csak egy példát említsünk, a megfelelő szitaszövetek hiánya miatt a műszakilag egyébként helyesen épített kutak vízhozama Sek esetben csak 1/5, 1/10-ed része az egyébként fennálló lehetőségeknek. Ezek a körülmények vezettek bennünket arra, hogy részben irodalmi, részben saját vizsgálati adatok alapján összefoglaljuk a kútszerkezetek kialakítására vonatkozó és jelen pillanatban helyesnek ítélt tudnivalókat. így ebben a tanulmányunkban ezeket tárgyaljuk és kúthidraulikával, valamint a tényleges kútfúrással csak annyiban foglalkozunk, amennyiben ezt a kút szűrőszerkezetének kialakítása megkívánja. Itt mindjárt elöljáróban kell megemlíteni azt, hogy az öntözés számára létesített csőkutakkal szemben támasztott követelményeink nem minden pontban azonosak más, például a talajvízszint-süllyesztés, vagy az ivóvízellátás céljára készült csőkutakéval. Olyan kútszerkezeteket kell létesíteni, amelyek az adott rétegviszonyok mellett maximális vízhozamot biztosítanak. A csőkutak mélysége nagyjából az artézi és talajvízszintsüllyesztő kutak között van: maximum 30—50 m. A kis költségek is fokozottabban lépnek előtérbe, hiszen egyszerre viszonylag sok kutat építünk. Végül a beépített kútszerkezetek, vagy azok bevonó anyagának az ivóvíz minőségére káros hatása általában az öntözővíz minőségi követelményeit nem érinti. 1 Major Pál oki. mérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet tudományos munkatársa.
