Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)
1. füzet - V. Ismertetések
Merényi M.: Vízerőművek a Nílus völgyében 95 A 7 "-ig tartó ciklus végén a leolvasó és bejegyző fej egyaránt a szomszédos, tehát a jelenleg legrégibb adatnak a pályájára kerül. Ezzel a művelet sorozat lezárult, és valamennyi szerkezeti elem pihenő helyzetbe kerül. A memória két fejének helyzetét szabályozó rúd ugyancsak fogastárcsán nyugszik, e fogastárcsa helyzetét a dob forgása szabályozza. 'Külső hívás esetén a 10 fokra osztott tárcsa 10 fordulat után (tehát az adatok beolvasása után) ugyanabba a helyzetbe hozza az észlelő fejeket. A memóriába való bejegyzéskor az egyetlen, ellentétes irányú fordulat után a fejeket eggyel magasabbra, tehát a jelenleg legrégibb adat pályájára emeli. A vezérlő óra következő jelzésénél a fej ezt az adatot törli és ide írja az újat. A távbeszélő vízmérce zavartalan működését segédberendezések biztosítják. A memória működésének 7"-e alatt a külső telefonvonal ki van kapcsolva. A vezérlő óra külső hívás közben kapcsolná a memóriába való bejegyzés folyamatát, akkor a bejegyzés a telefonhívás után megy végbe. Nem önműködő telefonhálózat esetén a készülék a telefonjelzés után búgó hangot küld a központba. Az egész berendezést egyszerű rajzolómérce-házikóba építik be. A kis feszültségű elektromos áramot 12 V-os telep biztosítja. A másodpercekig tartó üzem alatt 1,5 A-t fogyasztó berendezés akkumulátorjait hónapokon keresztül nem kell tölteni. A készülék a postai telefonhálózatba a szokásos módon kapcsolódik be. A műszerházikóba normál telefonkészüléket is be kell építeni, amelyet két állású kapcsolóval lehet a vízmérce kiiktatásával a hálózatra kapcsolni. Az ismertetett elven működő távbeszélő vízmérce ősét 1957-ben szerelték föl" Az azóta többször átalakított, tökéletesített berendezésből jelenleg 20 db távbeszélő vízmércét és 10 hasonló elven működő távbeszélő csapadékmérőt működtetnek. VÍZIERŐMŰVEK A NÍLUS VÖLGYÉBEN Ismerteti: Merényi Miklós 1. The Aswan Dam Hvdro-Electric Scheme. Water Power. 1961/12, 1962/ï, 1962/2. 2. Keller , E. : Die Wasserkraftanlage Sennar am Blauen Nil, Sudan, Schweizerische Bauzeitung. 1962. Mai 31. „Egyiptom a Nílus ajándéka", mondotta i.e. az V. században Herodotos, s a mondás azóta is helytálló: Egyiptom legértékesebb része az országot délről észak felé 1545 km hosszúságban átszelő folyam völgye. Az ország többi része sivatag. A trópusi esős évszak alatt Afrika közepéből a Níluson lefolyó hatalmas víztömegek öntözéses hasznosítása 4000 év óta tart, az öntözővíz elosztása azóta állami feladat. A folyamhoz igazodik az élet, áradásával július 19-én kezdődik az egyiptomi újév. Az áradáskor magával hozott termékeny fekete iszappal a földek trágyázását is elvégzi a folyam. Az első modern korbeli duzzasztóműveket 1843—50 között a torkolat közelében, a delta két ágán, Ftosette és Damiette helységek mellett építették. Több mint 1000 km-el a folyam mentén dél felé, 1898—1903 között (a budapesti Erzsébet-híd építésével egyidőben) épült az asszuáni 2 km bosszú duzzasztógát. A gát 1907-ben és 1933-ban történt magasítása után jelenleg 36 m magas. 180 zsiliptáblája az áradás idején nyitva áll, csak röviddel a kis vizek beállta előtt, október elején zárják le a zsiliptáblákat, hogy a vízszegény időszakra 5 milliárd m 3 vizet tároljanak. A delta és Asszuán között még 3 duzzasztó szolgálja kizárólag csak az öntözési célokat Assziut, Nag Ham Madi és Esna helységeknél. Egyiptomból dél fele, folyás ellen haladva az 1956 óta önálló Szudán gazdasági főiitőerét is a Nílus itt 3 ágból egyesülő folyamrendszere képezi. A fővárostól, Khartumtól 300 km-re délre, 1913 — 25"között építették a Kck Nílus szennári duzzasztóját, melynek 3025 m-es hosszából 600 m-t foglal cl a gránitkőből falazott, helyenként 39 m magas főműtárgy. Említenünk kell ezenkívül a Kék Nílus roseiresi duzzasztóját és az ennek az ágnak eredetét képező, már Etiópiában fekvő Tana tó vízszinét szabályozó gátat.
