Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)

1. füzet - IV. Sulyok Béla: Gyümölcsösöntözés a növekedésgörbe alapján különös tekintettel a téli almafára

84 Sulyok Béla Az a körülmény, hogy a növekedés ténylegesen előálló sokszögvonala e két időpont között jól vagy kevésbé jól simul az S görbéhez avagy, hogy annak vonalát a növekedés első félidőjében netán megelőzi, később pedig követi, teljesen közömbössé válik, mert a rohamos fejlődés időszaka az esetleges eltérések dacára és a gyakorlat szempontjából elfogadható pontossággal — a mérési eredmények átlagai szerint — mindenkor e két határidőpont közé esik. (A növekedési időtartam 64%-án túl is szükség lehet tartós szárazságban öntözésre, amit kis vízmennyiségekkel és inkább sűrűbben kell lebonyolítani, nehogy a gyümölcs beérésnek processzusát megzavarjuk.) Ugyanazon növekedési időtartamú gyümölcsfáknál az öntözési időszak változatlanul mindig ugyanaz. A növekedés végértékének nagysága tehát közömbös. Ezek alapján a 7. ábra szerinti А

г illetve A

% hiba behatása az öntözési időszakra vonatkozólag nem érvényesül, mert az 1, illetve 2 görbék növekedési időtartama azonos. A korábban ismertetett matematikai megállapítás tehát az előadottak értelmében olyan értelemben finomítandó, hogy a növekedés mértéke megközelítően arányos a vízigénnyel. lia a növekedési hosszak végértékei azonosak, de a növekedés időtartama változó, az összetartozó görbepárok a 9. ábra. szerintiek lesznek. 4. A transpirációs koefficiens és a várható termésmennyiség megközelítő értékű megállapítása a növekedésgörbe törvényszerűségei alapján A növekedésgörbe megállapított törvényszerűségei más vonatkozásban is hasznosíthatók. A 4. ábra a részábrája szerint az átlagcsapadékból származó talajnedvesség felhalmozódása az M—N pontok között — tehát a növekedés időtartama alatt — megközelítően lineárisnak, vagyis az idő növekedésével egyenesen arányosnak vehető. így a koordináta rendszer abszcissza tengelye nemcsak időt, hanem nedvességet is, viszont ordináta tengelye nemcsak hajtásnövekedést, hanem — miként azt már említettem — a terméssel arányos mennyiséget is jelent. Ez a szemlélet természetesen csak megközelítő értékű s a gyakorlat részére csupán tájékoztató számításokra alkalmas. A kísérletek helyén az évi átlagcsapadékból előálló talajnedvességmennyiség az I. táblázat szerint 261 mm. Ebből korszerű termesztéssel évente és átlagosan 120—140 q kat. holdankénti termés tapasztalataim szerint előállítható. Egy 4 méter vastag talajrétegben—miként azt a később ismertetett gyakorlati példából látni fogjuk — az évi átlagos csapadékból és az öntözésből összesen és maximálisan 581 mm talajnedvességmennyiség halmozható fel. Az említett szemlélet lehetőséget ad a transpirációs koefficiens megközelítő értékének, valamint változása törvényszerűségeinek megvilágítására. E koefficiens tudvalevően egy viszonyszám, mely az 1 kg-nyi növényi szárazanyagmennyiség előállításához szükséges talaj' nedvességmennyiséget jelenti. talajnedvesség-mennyiség (liter) со = Г—; ^ : 7 r-t1 kg növényi szarazanyag-mennyiseg A transpirációs koefficiens a gyümölcsfa összes szárazanyagmennyiségére vonatkozik, tehát az a Cserkaszov-féle értelmezés szerinti. Az összes szárazanyagmennyiség megközelítően arányos a termés súlyával. így a termés — talaj-