Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)
4. füzet - VII. Rövidebb közlemények
594 Schneider Szilárd Az áramlási veszteségek elhanyagolásával a kifutás tartama Vp L V„ 1 gH g t = = - -r^- M (a —> 0 esetében а esősúrlódás nem hagyható figyelmen kívül!) A csővezeték bármely szelvényében a folyadékelem elmozdulása a "kifut ás alatt v 0 2 1 S = ^ — [ml 2 V sin a Ha azonban a csővezeték valamely pontján a nyomás nulla alá süllyedne, a nyomásvonal megtörik (2b ábra). A töréspont a csővezetéket két szakaszra bontja, az egyes szakaszokon a gyorsulás és ezzel a kifutás tartama és az elmozdulás mértéke is különböző, mertekadó a nyomásvonal és nem a hossz-szelvény emelkedése. Az elmozdulás különbözete : 2 g Vsin a 2 sin aj ez az űrképződés mértéke az első szakaszon az áramlás irányváltását a szivattyútelepi csappantyú meggátolja. A másik szakaszon azonban az áramlás megfordul és VQ sin ct 2 1 — i [m/s], ahol > a 2 > 0 sin сц ütközési sebességgel az időközben nyugalomba került első szakaszra ütközik. Az ütközésnél a víz és csőfal rugalmassága még „összenyomhatatlan" folyadék vizsgálatánál sem hanyagolható el. A rugalmas ütközés h ü v ( l с g sin a 2 t - - [m] Sin a. Statikus nyomasvonal nyomásemelkedést okoz. A rugalmas lengések vizsgálatához használt analitikus vagy grafikus eljárások a hullámegyenletet oldják meg különböző kezdeti és halárfeltételek mellett. Azt a feltételt, hogy a nyomás nulla alá nem csökkenhet, csak egyes kiemelt pontokra lehet az idővel változó határfeltételként előírni. Ha a nyomás a csővezeték egyes szakaszai mentén nullára csökken, vagyis gyakorlatban előforduló esetek túlnyomó többségében, a használatos grafikus módszerek érvényüket vesztik, azokra azonban nincs is szükség. A legegyszerűbb eset, melyen a rugalmasság kihatásai vizsgálhatók, egy állandó (a = konstans) meredekségű szakaszon üzemi kezdeti sebességű kifutás vizsgálata. (A zárszerkezetek tárgyalásánál [3] ezt az esetet g = 1 jellemezte.) A szivattyú hirtelen leállását követően a csővezeték elején a vízszállítást a víz és csőfal rugalmas térfogat-, illetve alakváltozása pótolja. A nyomáscsökkenés és ezzel a térfogatváltozás a vezeték mentén azonban lineárisan csökken (3. ábra) és ezzel a leállás után fennmaradó áramlási sebesség szükségszerűen lineárisan növekszik. A nyomás a vezeték mentén végig nulla, az egyes folyadékelemek egymástól függetlenül, különböző kezdeti sebességgel futnak ki és ezzel az áramlás folytonossága megszűnik. A folyadék elemek közötti,,űr" azonban nem haladja meg a folyadéktérfogat 3. ábra. Rugalmas folyadék kifutása
