Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)

4. füzet - VI. Vita

574 Pásztor D. és Szivák A. iozónak tekintjük, mert a valóságban is változik és a változás mértéke ismert. Ha viszont a súrlódási szöget változónak tekintjük, akkor nem a legkisebb, hanem valamely közbülső súrlódási szöghöz tartozó a — 45° qo/

2 szakadólap hajlás mellett lesz a legnagyobb értékű a földnyomás. (Erről konkrét számpéldák kidolgozása útján meggyőződtünk.) Az irodalomban ajánlott rétegezett talajokra vonatkozó számítási mód (amely szintén csak közelítés) és módszerünk eredményei közötti nagyságrendi eltérés kicsiny, 2—5% [2,3]. Lényeges eltérést jelent azonban az, hogy a hivatkozott eljárásnál a feszültségeloszlás a réteghatároknál ugrásszerűen változik, míg módszerünknél folyamatos. Ezenkívül a hivatkozott módszer fokozatosan változó tulajdonságú talaj vizsgálatára közvetlenül nem alkalmas. Ezért módszerünk— szerintünk — jobban megfelel az általunk vizsgált est természetének. c) Az áramlási nyomás. Esetünkben az áramlási nyomás vízszintes összetevőjét vizsgáltuk és két részre osztottuk: A vizsgált fiktív függőleges sík mögötti földtömegben fellépő részre (melyet tanulmányunkban nem szabatosan hidrosztatikus nyomásnak neveztünk, ugyanis nem a vizsgált síkban hat, hanem a vizsgált sík mögötti szivárgási térben) és a lecsúszni akaró ékben ható részre. Az első rész meghatározása az elfogadott irodalmi módszereknek megfelel. Az utóbbi rész — mely az előbbi nagyságának csak kis részét teszi ki — valóban matematikailag nem indokolható durva közelítés. Pontos meghatározásához szükség lenne a rétegezett talajban kialakuló áramkép ismeretére. Nagysága arányos az általunk megadott mérőhosszal. d. A passzív földnyomás nyírási ellenállás A passzív földnyomás alatt azt az ellenállást értettük, amelyet valamely földtest képes kifejteni valamely felület által közvetített aktív erő hatásával szemben. Végtelen féltér és sík felület esetén a passzív földnyomás megegyezik a Rankineféle passzív földnyomással. Előző definíciónkból viszont az következik, hogy ha a vizsgált felület mögött véges földtest van, — mint esetünkben — akkor tágabb értelemben passzív földnyomásnak nevezhetjük a legkisebb ellenállási vonal mentén fellépő legnagyobb nyírási ellenállást is [2. 3]. Ez lehet a gát alapsíkja, avval párhuzamos másik sík vagy valami más felület. Ez közelítő feltevés. Feltevésünk jogosultságát az alábbiakban fejtjük ki. Egyéb elméletek mellett, legújabban Samsioe (1954) elméleti és Reinius (1961) kísérleti munkássága nyomán is megállapítható, hogy a passzív ellenállást kifejtő földtömeg alatt a függőleges feszültségeloszlás nem lineáris kapcsolatban van a földtömeg magasságával, hanem háromszög alakú földtest eseténben egy másodfokú parabolával megközelíthető görbe szerint változik, amely területének súlypontja a rézsüláb felé eltolódott. Ha vízszintes nyomóerő is működik, akkor a feszültségeloszlás torzul és a feszültségek eredője tovább tolódik a rézsüláb felé [1]. Esetünkben a gát alvizi rézsűje felé eső gátlábnál van a legnagyobb súrlódási szöggel rendelkező anyag, és a gát belseje felé a súrlódási szög csökken. A nagyobb súrlódási szöggel rendelkező szakaszokra így nagyobb függőleges nyomás hat, tehát nagyobb lesz a nyírási ellenállás is, mint a függőleges feszültségeloszlás a háromszög alaknak geometriailag megfelelő lenne. Ez a hatás annál inkább fokozódik, minél nagyobb az oldalirányban működő aktív erő. Tehát amikor módszerünkben a vizsgált sík mügötti földtömeg alakjának megfelelő függőleges feszültségeloszlást tételeztünk fel, akkor a biztonság javára tettünk elhanyagolást.