Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)

1. füzet - II. Szilágyi Gyula-Vágás István: Földmedrű öntözőcsatornák szivárgási veszteségének megállapítása

Földmedrű öntöző csatornák szivárgása 43 A közölt adatok alapján feltűnő, hogy a táblázat 7. oszlopa, amely jelen tanulmányunkban közölt vizsgálataink eredményét tükrözi, a képlékeny vagy képlékenységhez közelálló talajoknál lényegesen kevesebb, a szemcsés talajoknál nagyjából egyenlő, a durvább szemcséjű talajoknál pedig lényegesen több elszivárgó vízmennyiséget mutat, mint az 1—5 oszlopokban feldolgozott összefüggések. Ennek okául valószínűleg azt jelölhetjük meg, hogy az általunk levezetett szivárgási összefüggésekben a szivárgási érték a talajjellemzőket képviselő D

h-val egyenesen arányos, míg az 1—5 alatti külföldi képletekben a hasonló jellegű összefüggés rendszerint hatványkitevős alakban található meg. Meg kell jegyeznünk, hogy saját, közvetlen mérésekkel alátámasztott eredményeinket valószerűbbeknek érezzük, mint a külföldi eredményeket, mert a vízzáró tulajdonságú talajok és a vízáteresztő talajok szivárgása között nagyobb eltérést mutat, mint amazok. Alig gondolható, hogy az agyag vagy vályogtalajokon, egyébként azonos körülmények között csak nyolcszor vagy kilencszer kevesebb legyen az elszivárgás, mint a kavicstalajokon, amint ez egyes külföldi képletekből következik. Saját vizsgálataink idevonatkozó 120-as tényezője lehetséges, hogy túlzott, azonban a gyakorlati tapasztalatokkal és a műszaki szemlélettel nincs szöges ellentétben. Ezen a téren különben — nagyságrendi eredményeit tekintve — Lejbenzon elmélete áll legközelebb a tanulmányban közölt eredményekhez, sőt a Lejbenzon-féle eredmények minden más elméletnél jobban rámutatnak a durvaszemcséjű talajok szivárgásának kiemelkedő mértékére. * * * 1955 és 1960 között, mintegy 5 éven át folyó vizsgálataink célja kezdettől fogva az volt, hogy a természetben végzett mérések adataiból olyan eredményeket keressünk, amelyek a tervező mérnök számára alkalmas összefüggést állapítanak meg a talajnak lehetőleg csak egy, egyértelmüleg meghatározható jellemzője és a szivárgás mértéke között. Abban a reményben, hogy kitűzött célunkat sikerült megközelítenünk, tanulmányunk eredményét átadjuk a gyakorlati felhasználás céljára. Az eredmények esetleges finomítása laboratóriumi vizsgálatok útján, vagy igen pontos ellenőrzés mellett elvégzett szabadtéri kísérletek segítségével várható volna ugyan, azonban valószínűnek tartjuk, hogy a vizsgálatokba több tényezőnek a bevonása és ezáltal esetleg pontosabb összefüggések levezetése a számítási eljárást túlságosan bonyolulttá és gyakorlatilag használhatatlanná tenné. Megállapításaink jelenlegi formájával kapcsolatosan és az elmondottak foglalataként talán Bogdánfy Ödönnek, hazánk egykori nagy hidraulikusának véleményét idézhetjük és tekinthetjük mértékadónak [1]: „Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a hidraulikai formulákat csakis a legnagyobb körültekintéssel használjuk, mert különben óriási tévedések eshetnek meg. Igen gyakran a képletek csak általános tájékoztatók, melyekből csakis a változók értelmére következtethetünk olyformán, hogy egy bizonyos* változó nagyobbításával vagy csökkentésével egy más, ismeretlen változó növekszik-e vagy nem, de magának a változónak számbeli nagyságát már nem állapíthatjuk meg pontosan belőlük. Nem szabad tehát e képleteket vak bizalommal, hogy úgy mondjam dogmatikusan alkalmazni, hanem mindig csak kellő kritikával. A hidraulikai formulákkal gyakori a visszaélés, s vízimérnökeink sokszor egy-egy ismert formulával akarják megoldani azokat a jelenségeket, melyeket csak a hosszú és elfogulatlan megfigyelés, a beszerzett tapasztalati adatok, az egyszerű és józan okoskodás alapján fejthetünk meg."