Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)

4. füzet - III. Szitkey László: Magyarország víz- és csatorna ellátottsága 1960-ban

530 Szitkey László (7,9%), közműves vízzel összesen 3,3 millió fő, az össznépesség 34,6%-a volt 1960. év elején ellátva. Ennek túlnyomó többségét, 2,85 millió főt vízművek, kisebb részét törpevízművek (200 ezer főt), körzeti vízvezetékek (190 ezer főt), elényésző hányadát (16 ezer főt) pedig a döntően üzemi célokat szolgáló intézményi vízművek szolgálták ki. A nem közmű-jellegű házi vízellátó berendezések további 140 ezer lakosnak nyújtottak vízvezetékes ellátást. Az önállóan telepített közkutakat közel 2,1 millió fő, az össznépesség 21,8%-a használta, ezek 70%-át fúrott, 30%-át ásott kutak látták el állandó közegészségügyi ellenőrzés alatt álló, jó ivóvízzel. Közcsatornába vezetett szennyvízbekötéssel kiszolgált lakóépületben 1,9 millió fő, az összes megfigyelt lakosság 20,2%-a élt. A házi szennyvíztisztító berendezések útján csatornázással ellátott lakások kereken 400 ezer fő kényelmét szolgálták, főként azokon a területeken, ahol a vízvezeték hálózat már kiépült, de a csatornázás még hiányzott. A közműves jellegű víz- és csatornaellátottsági mutatók alakulását megyék, megyei jogú városok, és a főváros, valamint fő tájegységek (Dunántúl—ÉszakAlföld), illetve ipari-mezőgazdasági jellegű területek, végül városok-községek szerint részletezve az I. táblázat; a városi lakosság közműellátottságát nagyság {lélekszám), fő tájegységek, továbbá gazdasági (ipari-vegyes-mezőgazdasági) jelleg szerint csoportosítva a II. táblázat mutatja be. A III. táblázat a járási jogú városok, valamint a nagyobb közművekkel rendelkező községek ellátottságát tételesen részletezi. Az adatok csoportosításából kitűnik, hogy a lakosság megfigyelt körének ellátottsága az iparilag fejlettebb, kultúrtörténelmi vonatkozásban is előrehaladottabb Dunántúlon és Északon lényegesen magasabb, mint, a még túlnyomórészt mezőgazdasági jellegű, 150 éves török hódoltsággal sújtott Alföldön. Jól mutatja az iparosodás ösztönző hatását a közművesítésre a fejlett iparral rendelkező megyék (Fejér, Komárom, Veszprém, stb.), megyei jogú városok (Miskolc, Pécs) és a főváros országos átlagánál nagyságrendileg jobb ellátottsága. E tényezőknek az ellátottság színvonalára gyakorolt hatása szembetűnőbb a csatornázottság mutatóján, mert a vízellátottság területi megoszlását az ipari és kultúrális fejlettség mellett a természeti (hidrogeológiai) adottságok is befolyásolják. A hidrogeológiai adottságok által meghatározott vízszerzési lehetőségek kedvező volta főként a falusias jellegű közművek építését segíti elő. A pozitív fúrt kutak létesítésére alkalmas délkeletalföldi területeken a városok (Csongrád, Hódmezővásárhely, Szentes, stb.), de különösen a községek lakosságának körzetig vízvezetékkel biztosított ellátottsága országos viszonylatban a legmagasabb. így a kunszentmártoni járásban a községek ellátottsága 69%, a szentesi járásban 38%, a szegedi járásban 25%. Ezzel szemben az iparilag fejlett járások közül legmagasabb a községek ellátottsága a dorogi járásban (56%), illetve a budai járás területén (30%). Szocialista országban a lakosság jó ivóvízzel való ellátására törekvés a kedvezőtlen vízföldtani adottságok ellenére is közművesítésre ösztönöz. Erre utal a csak kis mértékben iparosodott zirci járás községeinek 26%-os, kiemelkedő vízellátottsága, melyet túlnyomórészt az 1945. év után épült művek biztosítanak. Fejlettebb az átlagnál az üdülőhelyek közművesítettsége, elsősorban a Balaton környékén, mint azt a siófoki és veszprémi járás egyaránt 22%-os vízellátottsága mutatja.