Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)

1. füzet - I. Alcser Jenő-Perényi Károly: Magyarországi öntözések fejlődése 1957-től 1960-ig

Magyarországi öntözések 21 megindulása. A vízkormányzási és vízelosztási vizsgálatoknál megjelenik az automatizálás kérdése. 1960-ban a gépi öntözések arányának rohamos növekedésével együttjárt az esőszerű öntözéssel kapcsolatos kutatás kiemelkedése az egyéb témák közül. E komplex kutatást a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet koordinálja. A kutas öntözéssel kapcsolatos vizsgálatokat a Mátraalján kívül más területekre is kiterjesztették, így elsősorban a Duna—Tisza-közére. E két kutatás vetett fel igen éles kérdéseket, jelentett halaszthatatlan feladatokat. Természetesen a korábbi években folyó egyéb vizsgálatokat az intézetek továbbvitték. Súlyponti kérdések a növénytermesztési, talajtani, hidraulikai, gépészeti, öntözővízminőségi és az öntözővízmérési kérdések voltak. Üj kutatási terület az altalaj öntözési témakör, melynek megoldási módjával kapcsolatos kísérletek a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetnél folynak. Különösen kiváló munkát végzett az öntözéses növénytermesztéssel kapcsolatos kutatások területén a szarvasi Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet, mely a feladatok végrehajtásának legfontosabb és legeredményesebb bázisává vált. Feladatok A második ötéves tervidőszakban a mezőgazdasági termelést 30—32%-kal kell növelni. Ennek elősegítése érdekében az öntözést jelentős területre kell kiterjeszteni és az öntözéses gazdálkodást korszerű nagyüzemi színvonalra kell emelni. Az öntözések fejlesztéséhez kedvező feltételt biztosít az a körülmény, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésének következtében az öntözőrendszerek területén a mezőgazdasági nagyüzemek szilárdulóban vannak. Előrehaladást jelent és fejlesztési lehetőséget biztosít az is, hogy az állami főművekre és öntözőrenszerekre kapcsolt öntözések mellett, a helyi vízforrásokra és kisebb öntözési lehetőségekre telepített öntözések egyre szaporodnak. Ezzel kapcsolatban az egyszerűbb, saját erőből is megvalósítható öntözőtelepépítés is mindjobban tért hódít. Ezek folytán remélhető, hogy a II. ötéves terv 460 000 kat. holdas öntözési célkitűzése (ebből 1965. évi üzem 420 000 kat. hold) megvalósítható. A terv teljesítésének első feltétele az öntözővíz biztosítása. A jelenleg meglevő főművekkel 1965-ig legfeljebb 270 000 kat. hold látható el öntözővízzel, ezért a különbözetként mutatkozó 150 000 kat. holdat helyi vízforrásokból kell ellátni. A rendszerekben öntözendő 270 000 kat. holdból mintegy 200 000 kat. hold a Tiszából nyeri az öntözővizet. A Tisza 80% valószínűségi vízhozamára felépített vízmérleg — a Tiszalök alatti vízkivételek üzeméhez szükséges vízszinttartás miatt — máris passzív és így aszályos években máris vízkorlátozás bevezetésével kell számolni. Ennek kiküszöbölése és a folyamatos továbbfejlesztés folyamatossága érdekében azonnal hozzá kell kezdeni a Tisza-csatornázás második vízlépcsőjének létrehozásához és ezzel egyidejűleg a Tiszalöki öntözőrendszer végleges kiépítéséhez. Termelési vonalon biztosítani kell elsősorban a szántóföldi növények (takarmány, kapás, ipari növények) öntözésének fejlesztését és túlsúlyát. A legelő- és rétöntözések terén mindenekelőtt a helyi vízforrásokat kell kihasználni és az egyszerűbb öntözőtelep-építési módokat kell alkalmazni. Ezáltal aránylag kevés beruházással nagy területek vonhatók öntözésbe.