Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

30(5 Kisebb Közlemények rongálódásnak vannak kitéve. így a vezetékeknek hidakra való felfüggesztése helyett inkább a folyó medrébe süllyesztik a csővezetéket. Ha a vezetéket a folyó mederfenekére csak bele fektetik, hajózható folyónál a hajók horgonya könnyen beleakad a vezetékbe és feltépi azt. Hiába teszik a folyó két partjára a lehorgonyzást tiltó táblákat, a hajósok néha kénytelenségből, pl. köd miatt mégis ott horgonyoznak és miként az egyik kikötőnkben is történt, a Dunán átvezető olajvezetéket az egyik hajó horgonya felszakította. Azonkívül ilyen csőfektetésnél a jégjárás is kárt tehet a csővezetékben, sőt illetéktelenek rosszindulattal hozzányúlhatnak. Ez ellen olyképpen védekeznek, hogy a csővezetéket nem a folyó vagy folyam medrének fenekére fektetik, hanem azon keresztül egg árkot kotornak és abba fektetik bele a csövet. Ez az árok 1 : 3—1 : 6 rézsűvel készül, tehát ha 2 m mélyre kívánják a csővezetéket behelyezni, akkor minden folyóméter árok kikotrása 12 — 24 m

3 földmozgósítást jelent, ami széles folyónál több ëzer m

3 földeltávolítást és sok tízezer forintos költséget okoz. Még lassúbb folyású víznél is az árkot gyorsan betölti a hordalék és bármilyen gyorsan helyezik is el a csövet a kikotort árokba, az esetleg nem kerül az árok fenekére, és behelyezett cső fölé földfeltöltést is keli a folyómederbe süllyeszteni, nem lehet bízni abba, hogy a folyó kellőképpen betölti fölötte. így ez költséges és nehéz művelet, a kívánt csőfektetési mélységet pedig nem lehet biztosítani. Harmstorf csőfektető eljárása és eszközei A folyókon való kábel vagy csőátvezetés közölt nehézségei miatt a hamburgi Harmstorf vállalat kidolgozott és szabadalmazott egy eljárást, amelynél erős vízsugarakkal több méter mélyen (még 9 m mélyen is) keskeny árkot vágnak a folyó fenekébe és abba egyidejűleg helyezik a kábelt vagy a csővezetéket. Ezzel az eljárással az utóbbi években 500 000 folyóméternél több csövet bújtatóként helyeztek el a folyók medrébe. így a Dunán is Ausztriában, Romániában és Bulgáriában. Ezeknél a munkáknál csekély kivétellel műanyag csöveket alkalmaztak. A kábeleket is ezekbe a müanyagcsövekbe húzták be. Ezért ezentúl leírásunkban csövek fektetéséről beszélünk. Acélcsöveket ezzel az eljárással nem lehet búj tatókul elhelyezni, mert ezek nem hajlékonyak, de néha vékonyabb ólom, illetve alumínium csövet is alkalmaztak. A csövekről később részletesen szólunk. Ennek az eljárásnak legfontosabb kelléke a vízsugárzó és csőfektető szerkezet, amelyet a csőfektetést végző hajóról annak oldala mellett a folyóba állítanak fel (1., 2., 3. ábrák). Ezzel a hajóval halad a csőfektető szerkezet a folyón keresztül. A hajó mellé másik hajóra helyezik a fektetendő csövet vagy kábelt dobra csavarva. Ez a csőfektető szerkezet 50 — 100 cm széles és 15 — 20 cm vastag tégla alakú kereszt1. ábra. A csőfektető szerkezet a hajó mellé a folyóba állítva