Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)

2. füzet - VI. Megemlékezések

Trümmer Árpád 293 A munkás és paraszt kormány, érdemeinek elismeréséül 1958-ban az egységes vízügyi szervezet fennállásának 10. évfordulója alkalmából a „Szocialista munkáért érdemérem"-mel tüntette ki. Irodalmi munkássága a vízgazdálkodásnak jóformán minden ágára kiterjed, de mégis legtöbbet a szeretett témának, az öntözésnek szentelt. Első öntözési tanulmánya, „Az Alföld öntözése", a Magyar Mérnök és Építész Egylet 1922—23. évi közgazdasági pályadíjával jutalmazott tanulmány volt. Csak jóval később, 1928-ban jelent meg a Vízügyi Közleményben, mert a lap közben szünetelt. Ezt sűrű egymásutánban követik az újabb és újabb tanulmányok, melyek közül a jelentősebbek: „Az öntözésről" 1931-ben jelent meg a Földművelésügyi Kiadványban, amely a Sajó Elemér által kezdeményezett kiadványsorozat eleje volt, „Öntözéseink múltja és jelene" tanulmányban teljes helyzetképet ad a hazai öntözésekről és programvázlatot a jövőre. Az 1933-ban megjelent „Ujabb tanulmányok az öntözésről" c. földművelésügyi minisztériumi kiadványnak már Sajó Elemér mellett társszerkesztője és a kiadványban hat tanulmányt írt, egy hetediknek pedig társszerzője volt. Ezekben a tanulmányokban — amelyek részben hazai, részben külföldi ösztönzésekről szólanak, meggyőző módon fejti ki az öntözés eredményességének feltételeit és a hazai öntözések fejlesztésének szükségességét. Ugyancsak Sajó Elemérrel közös szerkesztésben jelenik meg 1934-ben „A magyar szikesek", amelyben Trümmer tollából „A szikjavítás gyakorlati módjai", „Vízgazdálkodás a szikeseken", „Telepítés és szikjavítás" és „Francia tanulmányok a sós talajok hasznosításáról" című tanulmányai jelentek meg. 1937-ben jelent meg „A Tiszántúl öntözése" Trümmer Árpád szerkesztésében, amely az 1937: XX. tc. alapján épülő öntözővizek általános alapelveinek és kerettervének ismertetése. Ebben Trümmer hét tanulmánnyal szerepel, amelyek a könyv alapszínezetét adják. Műszaki történelmi jelentőségű a Dr. Lászlóffy Woldemárral közös szerkesztésben megjelent „A kultúrmérnöki intézmény hatvan éve" című kiadvány, amely a kultúrmérnöki tevékenység teljes keresztmetszetét adja az olvasónak. E nagyobbszabású művek szünetében számos kisebb terjedelmű, de igen érdekes cikke jelent meg a legkülönbözőbb vízgazdálkodási, vízjogi kérdésekről: hajózás, belvízrendezési problémák, folyók szakasz jellege és annak vízgazdálkodási jelentősége, ipari vízhasználatok kártalanítása stb., mind mesteri módon megírva, hogy a hazai gyakorlat számára segítségül szolgáljon. Tudásának teljességét nyújtja 1953-ban megjelent „Az öntözések alapelvei" c. 675 oldal terjedelmű kézikönyvében, amely egyben irodalmi működésének befejezése is volt. Trümmer Árpád ízig-vérig gyakorlati észjárású szakember volt, egyike a múlt idő azon kevés számú mérnökének, akik alkotásuk gazdasági jelentőségét és általában a gazdaságosságot is szem előtt tartották. Mint író ízes magyar nyelven írt és nem sajnálta a fáradságot, hogy adott esetben etimológiai kutatást is végezzen a jó magyar kifejezés érdekében. Egyéniségét önzetlenség, szívósság és mérhetetlen türelem jellemezte, mely tulajdonságok derűs optimizmusban olvadtak össze benne. Tudását bőkezűen 9 Vízügyi Közlemények