Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)

1. füzet - I. Alcser Jenő-Perényi Károly: Magyarországi öntözések fejlődése 1957-től 1960-ig

Magyarországi öntözések 11 árasztásos öntözés csökkenése jelzi többek között öntözéseink minőségi javulását. Az esőszerű öntözés fejlődésével később részletesebben foglalkozunk. Az öntözési lehetőségeket tünteti fel a V. táblázat. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy az öntözésből végleg kikapcsoltunk 1958. évben 16 477 kat. hold 1959. évben 9 873 kat. hold 1960. évben 8 382 kat. hold műszakilag berendezett de nem működőképes öntözőtelepet. Meg kell jegyeznünk továbbá azt, hogy az öntözéssel nem hasznosított telepek területében szerepelnek a rizsesvetésforgók ugar szakaszai, valamint a szántóföldi növények vetésforgóinak száraz öntözetlen szakaszai is. Ezek területe a következő volt: 1958. évben 16 937 kat. hold ugar és mintegy 5 000 kat. hold száraz szakasz 1959. évben 12 948 kat. hold ugar és mintegy 5 000 kat. hold száraz szakasz 1960. évben 12 029 kat. hold ugar és mintegy 10 000 kat. hold száraz szakasz Az öntözéssel nem hasznosított telepek területének csökkenő tendenciája szintén öntözéses gazdálkodásunk minőségi javulására mutat. Szembetűnő ez a jelenség, ha a tényleges öntözésekhez viszonyítjuk az öntözéssel nem hasznosított telepek területét. Mert míg 1958 évben az öntözési lehetőségeknek 33%-án nem öntöztünk, 1960-ban a kihasználatlanság 25%-ra csökkent. Végül а V/. táblázatban bemutatjuk öntözéseink víz- illetve öntözőrendszerenkénti megoszlását 1960 évben, melyből az egyes vízfolyások, illetve öntözőrendszerek terhelése mutatható ki. Öntöző főművek A vizsgált időszakban folytattuk olyan nagylétesítmények tervezését, mint a Keleti és Nyugati főcsatorna, tanulmányokat és kutatásokat végeztünk a tiszai II. vízlépcsővel kapcsolatban, valamint a stabilizációs

3 tevékenység keretében több új illetve tehermentesítő főművet létesítettünk. így 1958ban tanulmányokat folytattunk a II. tiszai vízlépcsővel kapcsolatban, tovább terveztük a Keleti- és Nyugati főcsatornákat és a részben öntözést is szolgáló Nagyiváni tározót. Jelentősebb főműépítkezések: a Tiszalöki vízlépcső és a Keleti Főcsatorna kiegészítő munkái, Kiskörén a 14. csatorna, a Keleti főcsatorna rendszerében a K-IX és mellékcsatornái, K-IV-2 csatorna, Szolnok megyében a Gástyási főcsatorna, az Alsótiszavidéki VÍZIG területén az ökröstói és a Szarvas-kákai szivattyútelep, a szarvasi K-I főcsatorna, a Kőrösvidéki VIZIG-nél a Félhalmi öntözőrendszer fejlesztése. 2959-ben az előző évhez képest az öntözési tervek aránya csökkent, részben folytatódott a korábbi tervezés. Jelentősebbek elsősorban a stabilizációs építések, melyek teljes erővel megindultak. A Középtiszavidéki VIZIG-nél a Gástyási 3 Stabilizációs munkánáli nevezzük általában az 1086/1955 MT. sz. rendelet hatásaként és következményeként tervezésre illetve építésre kerülő főműveket, melyek feladata egyrészt az öntözések vízellátásának függetlenítése a belvízcsatornáktól, és másrészt az ideiglenes jellegű főművek illetőleg műtárgyak végleges formában való megvalósítása, melyek legnagyobbrészt a nagy öntözési fejlesztés (1952 — 54) idején épültek.