Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)

2. füzet - II. Pásztor Dezső-Szivák Attila: Hidraulikusan szállított anyagok beépítése

208 Pásztor D.—Szivák A. a szilárd rész és a meder együttes kölcsönhatása szabja meg. Laboratóriumi kísérletekből és természetben végzett megfigyelésekből egyaránt kitűnik, hogy a szilárd rész mozgása a folyadék rész áramlási állapotától függően háromféle lehet : A hordalék periodikusan mozog, ha az áramlás rohanó. Ez esetben a periodikusan lefutó hullám nyomában antidűnák keletkeznek, amelyeket a következő hullám elsodor. A következő hullám nyomán ismét antidűnák maradnak vissza. Ez esetben az egész iszapolási folyamat tulajdonképpen periodikusan változó sebességgel történik. Áramló zagymozgás esetén e hordalékmozgás egyenes tarajok formájában követi a folyadék részt. Ha az áramlás és rohanás közötti határsebesség közelében van a vízmozgás sebessége, akkor a szilárd rész együtt mozog a folyadék résszel. A természetben a csőből való kiömlés környezetében az áramló vízmozgással kapcsolatos antidűnás szilárdanyag mozgás szokott leginkább előfordulni. Egy bizonyos úthossz után következik be a vízugrás, ahol a rohanó mozgás áramló mozgásba megy át. Ennek az úthossznak lényeges szerepe van az iszapolásban. A vízugrás előtti rohanó szakaszon ugyanis zömmel a durvább szemcsék rakódnak le, amelyek a támasztóhasábok vázszerkezetét képezik és csak mérséklet mennyiségű finom szemcse iszapolódik le, amely rontja a támasztóhasáb áteresztőképességét, aminek következtében a pórusvíz túlnyomás, illetve a nagy semleges feszültség ébred. Ezért rendszerint célszerű olyan körülményeket megszabni, hogy az említett vízugrás a víztükör feletti szakaszon ne álljon elő. Több szerző szerint az iszapolt földműnek kétféle szerkezetessége van : makrorétegződés és mikrorétegződés. A makrorétegződés helytelenül végzett vízöblítéses eljárás következtében áll elő. Nevezetesen akkor, ha a csővezetékből a zagyot nem egy, hanem több helyen elosztva juttatják a rézsűre, aminek következtében a csőben osztályozódott szilárd rész váltakozó szemszerkezettel kerül egymás fölé és a gát hossztengelye irányában is osztályozódik, inhomogén lesz. Továbbá, ha az ülepítőtó vízszintjét nem megfelelően szabályozzák. A makrorétegződés helyenként rétegesen, másutt lencsés formában is jelentkezhet. Vastagsága centiméter nagyságrendű. A rétegek szemszerkezete között igen jelentős különbség is lehet. A makrorétegződés a gát stabilitása szempontjából igen káros, sőt végzetes is lehet. A makrorétegződést helyes építés technológiával és építés szervezéssel meg lehet szüntetni, illetve oly mértékig lehet lokalizálni, hogy a gát állékonyságára ne legyen veszélyes. A mikrorétegződés — amely 1 milliméternél kisebb vastagságú rétegből áll — a periódusosán lefutó hullámok és az áramló zagy turbulenciája következtében keletkezik. A mikrorétegződés megszüntetésének ezidő szerint nincsen lehetősége. Vizsgáljuk meg, hogy a cső végén kibocsátott zagy elterülve milyen természetes rézsű alatt áll meg. Ez elsősorban akkor fontos, ha egyoldalról iszapolt töltéssel van dolgunk, pl. zagytározók esetében, vagy nagy lapos területet akarunk feltölteni. Iszapolásnál ugyanis a külső rézsűk hajlását elvileg tetszés szerint szabályozhatjuk. a belső rézsű azonban a jelenlevő körülményeknek megfelelően képződik. A kialakuló belső rézsűtől függ a zagytározó kapacitása, illetve más célra épített féloldalas töltéseknél ettől függ az anyagszükséglet. Lényeges ez a kérdés kétoldali iszapolással készülő gátaknál is. Az ún. ülepítőtó, amely méretének változtatásával a gát magjában leülepedő anyag szemszerkezetét szabályozhatjuk, csakis az iszapolt rézsűhajlás ismeretében méretezhető.