Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)
2. füzet - I. Szesztay Károly: Tavak vízszínszabályozásának hidrológiai alapjai
196 Szesztay Károly ki. A 7. ábra felső része H mJ X = 100 cm, p = 1% mértékadó előfordulási valószínűség és a (7) szerinti Q m vízhozamokra kiépített leeresztő berendezések esetére mutatja be a zsilipek nyitását kívánó — havonként változó — balatoni vízállásmagasságokat. Az ábra középső és alsó részén az 1921—58. évre elvégzett számítások alapján megállapított vízállások és vízeresztések évenkénti alakulását, illetve havonkénti átlagukat és szélsőségeiket látjuk. A 8. ábra a H mi n = 50 cm alsó vízálláshatár és p = 4% mértékadó előfordulási valószínűség előírása esetére mutatja be az előbbihez hasonló feldolgozás végeredményeit. A 7. és 8. ábra felső részén megadott havonkénti nyitási vízszinteket az előfordulható legkedvezőtlenebb vízjárási viszonyok feltételezésével állapítottuk meg. Az előírt H ma x, ill. H mi n vízálláshatárokat külön-külön így egyszerűen és biztonságosan be lehet tartani, de meglehetősen nagy vízszíningadozások árán, mert igen gyakori a zsilipek kezelési utasításában feltételezettől erősen eltérő vízjárás. Ha a vízszíningadozások minél nagyobb mértékű csökkentéséhez, vagyis bizonyos H ma x és H mi n határértékek egyidejű betartásához, jelentékeny érdekek fűződnek, a vízeresztőberendezések adott kiépítési mértéke esetében évenként változó nyitási rend előírásával, vagyis évenkénti vízálláselőrejelzésekkel lehet a. hidrológiailag lehetséges legkedvezőbb megoldást megtalálni [3]. 3. A zsilipkezelés eredményességének megállapítása A fentebbi néhány példából kitűnt, hogy a vízszínszabályozás eredményességét a vízleeresztőberendezések kiépítettségének mértékén kívül a vízeresztési rend megválasztása is jelentékenyen befolyásolja. Az adott körülmények között alkalmazható legeredményesebb vízeresztési előírásokat általában több változat összehasonlításával lehet megállapítani. A célszerűen hosszabb évsorozatokra elvégzendő összehasonlítások során természetesen a szabályozás különféle szempontjai és az időjárás alakulása szerint az egyes években általában más és más előírás mutatkozik célszerűbbnek. Ahhoz, hogy a hosszabb időszak tapasztalatait számszerűen értékelni lehessen, meg kell állapítani a) a vízszínszabályozás különféle szempontjait és ezek betartásának fontossági sorrendjét, b) az egyes változatok összehasonlítására alkalmas mutatószámokat és c) a mutatószámok számértékeit a vizsgált időszak egyes éveire. A 9. ábrán bemutatott számpéldában azt vizsgáltuk meg, mennyivel lehetett volna a Balaton vízszínszabályozásának eredményességét fokozni az 1921—58. években, ha az év első öt hónapjának (C + H — P) természetes vízállásváltozásai január elején ismeretesek lettek volna, vagyis minden évben ideális előrejelzés állt volna rendelkezésre. Az összehasonlításhoz három szempontot (feltételt) választottunk: 1. Az éven belüli (NV,- — KV,) vízszíningadozást, 2. az egyes évek közepes vízállásának a sokévi közepes vízállástól számított eltéréseit (KÖV, — KÖV), végül 3. az évi közepes vízállás eltérését a megelőző évi középtől (KÖV,- — KÖV,^).
