Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)

1. füzet - VII. Kisebb közlemények

144 Kisebb Közlemények Az előzőekben a vízhozamtényezőre vonatkozóan közreadott nomogrammokból és az

4 alapképletből bármikor levezethető az egyes nyílások okozta esésveszteség, azaz a vízlépcső nagysága. Az esésveszteség gyors számítására azonban célszerűnek látjuk egy másik módszer közlését is. Előre kell bocsátani, hogy a módszer a vízszinek különbségét (tehát nem az energiaszintek különbségét) adja meg. A csőЛ. ábra. Hídnyílások vízhozamtcnyezője a = nyomás alatti átfolyásnál, b = szabad kifolyásnál vezetékeknél szokásos helyi veszteségtényezőkhöz hasonló Kh veszteségtényezőt bevezetve (6. ábra ) f г h = ht - h a = Kb — , 2 g ahol v

n egy feltételezett középsebesség a duzzasztás nélküli mederben (általában az alvízi középsebességgel. számolunk). A Kh hídnyílás esésveszteség tényezőt a vízhozamtényezőhöz hasonlóan egy alaptényezőből és javító tényezőkből rakjuk össze. Ebben az esetben azonban a javító tényezőket hozzáadjuk (vagy kivonjuk) az alap veszteségtényezőhöz. Az egyszerű szűkítési tényező (

m = b/B) és a hídnyílás kialakítás függvényében adjuk meg az ábrán az alap esésveszteség tényezőt, amely a gyakorlati esetekben 0,1 és 1,8 között változik. A szárnyfal kedvezőbb kialakítása várható módon csökkenti a tényező értékét. Vi'zhozamtenyezo, С Vizhozamtényezó, С