Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)
1. füzet - VII. Kisebb közlemények
Károlyi Z. : Feladataink a hordalékvizsgálatoknál 133 A zavaró hatás nem is lehet nagy az ajtó víz ellen való kinyitása következtében, hiszen a fogó hátsó része timonya előbb ér le a fenékre, mint az első nyílás éle, tehát az ajtó kicsit előbb vagy legalábbis az alsó él fenékre érése pillanatában nyílik. Inkább feltehető az, hogy a nyitott ajtó kontrakció-hatása okozhat némi, de sokkal kisebb zavarokat. Ha ezt az ajtó okozta csekély hiányosságot nem vesszük figyelembe, — mint ahogy a magyar fogón általában nincs is ilyen ajtó — a laboratóriumi eredmények igen jóknak mondhatók. Nóvák kísérletei is mutatják, hogy az elülső ajtó csak a két percnél rövidebb fogási idő esetén rontja meg a hatásfokot jelentősen. A magyar felső dunai mérések általában 3—10 perc tarlamúak voltak, csak árvízkor csökkentették ezt az időt. Az eredeti nagyságú fogót hordalékos kísérleti csatornában nem tudlák megvizsgálni, csak 60 és 100 cm széles csatornáik voltak, amelyekben hordalékot is lehetett mozgatni, ezért különböző méretarányban elkészítették a fogókat és a hasonlóság törvényszerűségeit igyekeztek megállapítani. Hrre szolgált a 250 cm széles kísérleti nagy csatorna. Hordalékos ellenőrző kísérleteket végeztek ezenkívül a pozsonyi laboratórium 60 cm széles csatornájában. A hordalékmozgás megfigyelésére optikai és akusztikus készülékeket szerkesztettek. Külön kísérletsorozatot végeztek a hordalék egyenletes elosztásának a megállapítására is. A magyar fogóval a laboratóriumban a következő vizsgálatokat végezték el: A fogó elhelyezkedése a fenéken.. Ennek során a 7 cm magas hátsó láb alkalmazását igen jónak találták, mert ez biztosítja a bemeneti él jó felfekvését a fenékre (1. ábra). Vizsgálták továbbá a fogó hatását a víz- és hordalékmozgásra a fenékre eresztéskor (a hordalék összegyiílekezése, kimélyülés), a stabilitást a lemerítés során, a fogó körüláramlásának körülmériyeit. Minőségi jellegű vizsgálatokat végeztek a bemeneti nyílás alsó élének, támasztó lábnak, a timonynak a hatására nézve s azt általában kifogástalannak találták. Nem vizsgálták az előtartó horgonyt és kötelet, valamint a felfüggesztést, mert azt eleve jónak ítélték. A fogószekrény biztonságos teltségének mértékét a mi tapasztalatainkkal egyezően 25 —30%-ban állapították meg. Ha ennél több hordalék gyűlik meg az osztólemez alatt, a többlet nagy része a lemez fölött, vagy a nyílásokon át megszökik. Árvízi méréseknél célszerű ezért először tájékozódó fogást végezni a megfelelő mérési időtartam kipuhatolására, nehogy a készülék túlságosan megteljék, mert akkor hamis eredményt kapunk. Mint már említettük, a bemeneti nyílásra szerelt elülső ajtót nem találták jónak és visszatértek az eddig is használt hátsó csapóajtóhoz. Áz árvízkor talált hibát, hogy az ajtót a víz sebes folyása kinyithatja, kiküszöbölték a kimeneti nyílás fölé a* készülék tetején alkalmazott szitaszövettel. Nem találták hatásfok szempontjából elég helyesnek a be- és kimeneti nyílások magasságának eddigi arányát sem (20: 18). A liatásíok meghatározása A fogókészülék hatásfokának dr. Nóvák háromféle meghatározását próbálta meg: 1. A hatásfok a fogó által az időegység alatt tényleg megfogött hordalékmennyiség viszonya a folyó által a fogónak megfelelő szélességen szállított hordalékmennyiséghez, ha a fogó nincs a fenéken. A kísérleteket szilárd fenekű csatornában hajtották végre különböző mértékben felülről adagolt hordalék segítségével. 2. A fogót mozgó, hordalékos mederbe helyezték, a hordalékhozamot mérték és így igyekeztek a valóságnak minél jobban'megfelelő módon meghatározni a hatásfokot. Sajnos, az ezzel a módszerrei kapott értékek sokkal jobban szóródtak, a mozgó mederben a mérés sokkal bizonytalanabb,'mint az 1. alatti módszernél, azért ezt csak ellenőrzésre használhatták. 3. A harmadik mód a fogókészüléken átáramló vízhozamnak a viszonya ahhoz a vízhozamhoz, ami a fogó bemeneti nyílásának megfelelő szelvényen áramlana akkor, ha a fogó nem lenne ott. Ez tulajdonképpen nem a hordalékfogónak a hatás-