Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)

1. füzet - VII. Kisebb közlemények

Honfi L.: Lesvár II. szivattyú telep129 ugyanis több helyen néhány tized mm nagyságrendű rés keletkezik a vasbeton és az acélcső között. Ezeknek a réseknek az elhelyezkedése a cső belsejében végzett kopogtatással könnyen megállapítható. A talajból a vasbetonköpenyen keresztül érkező víz eléri az acélcső külső felületét és megindul a korrózió. A tapasztalatok szerint egy 10 mm falvastagságú cső 30 — 40 év alatt használhatatlanná válik, annak ellenére is, hogy a zsugorodás következtében előálló réseket közvetlen építés után és üzemeltetés közben több esetben injektálták. Felmerül a kérdés, nem lehetne-e olyan bélés nélküli vasbeton nyomócsövet készíteni, amely vízzárási szempontból megfelelő. A Lesvár II. szivattyútelep altalaja homok és kavicsrétegekből áll, az árvédelmi töltés erősen homokos összetételű. Figyelembevéve a homok és kavics jó vízvezetőképességét, amelynek következtében töltésátázás nem állhat elő, a nyomócsövet az eddigi gyakorlattól eltérően bélés nélkül készítettük el. Annak a'kérdésnek a vizsgálata céljából, hogy megfelelő adalékanyag alkalmazása esetén milyen szivárgás lép fel a csőben, a cső két végének elzárásával nyomáspróbát tartottunk. A vízzel feltöltött csőben szivattyú segítségével 1 órán keresztül 2 atm nyomást állítottunk elő. Az elszivárgott víz mennyisége kb. 2 l-t tett ki. Figyelembevéve a cső 24 m-es hosszát, megállapítható, hogy a szivárgás semmiképpen sem veszélyezteti a homokos árvédelmi töltés állékonyságát. Annak a kérdésnek az eldöntése, hogy agyagos töltések esetén az átszivárgott vízmennyiség milyen állékonysági zavarokat okoz, további vizsgálatot kíván. Azt azonban nyugodtan megállapíthatjuk, hogy homokos töltésekben acél béléscső alkalmazása szükségtelen. Az acél béléscső elhagyásával a nyomócső hosszától függően szivattyútelepenként 100 — 500 ezer Ft megtakarítás érhető el. 4. Sülltjedéskidönbségek által okozott károk elhárítása. A Lesvár II. szivattyútelepnél épített nyomócső a G. ábrán látható módon egy-egy dilatációval csatlakozik az építményhez, illetve a hullámtéri aknához. Az árvédelmi előírások miatt a nyomócső megépítése után került sor a szivattyútelep felépítményének építésére. Á nyomócső nyitott munkagödörben állott nyomáspróbához előkészítve, kitéve a nap közvetlen sugarainak, a hőmérséklet változások hatásának, miközben gyors ütemben folyt a felépítmény falazása, födémeinek betonozása. A süllyedéskülönbség, amely a felépítmény és nyomócső között a legjelentősebb, nem állott elő a két szerkezeti elem összekötése előtt. A későbbi süllyedéskülönbség miatt a nyomócső az építménytől olyan terhelést kapott — amelyét fokoztak a hőmérsékletváltozás által kialakult feszültségek —, amelyet a cső nem bírt ki és az építménytől kb. 7 m-re függőleges irányban elrepedt. Fentiekből megállapítható, hogy a nyomócső csatlakozásokat mind az építmény, mind a hullámtéri akna mellett úgy kell kiképezni, hogy a szögelfordulásokon kívül függőleges irányú mozgásokat is képes legyen felvenni. Ezt a kérdést megoldja a kettős dilatáció, az ún. lebegő tag alkalmazása (7. ábra). A lebegő tag alkalmazása különösen olyan építményeknél fontos, amelyek szekrénysüllyesztéssel vannak alapozva. Tudvalevő ugyanis* hogy a földet ilyen esetekben markolással távolítják el, amely a talaj kisméretű meglazítását is eredményezi. Fontos a lebegő tag alkalmazása akkor is, ha süllyedéskülönbségekre lehet számítani, függetlenül attól, hogy az építmény milyen alapozással készül. A süllyedéskülönbségek által okozott relatív mozgások egy részét természetesen el lehet kerülni azáltal is, ha a magasépítés befejezése után épül a nyomóeső, illetőleg készül el a két szerkezeti elem csatlakozása. Ez a megállapítás műszakilag is alátámasztja az előbbiekben javasolt munkafázisok sorrendjét. 6. ábra. Dilatációs csatlakozás 7. ábra. Kettős dilatáció, lebegő tag 9 Vízügyi Közlemények