Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)

1. füzet - V. Kienitz Gábor: A hortobágyi térség belvízrendezése

120 Kienitz Gábor ben „tényleges"-nek nevezett állapotban még nem voltak meg; ezek értékét levontuk a számított szükséges beruházásokból. Gondosan mérlegeltük az elvégzendő munkák ütemezését is. Figyelembe vettük a hatékonysági vizsgálatoknál kialakult sorrendet, az öntözőrendszer kiépülésével kapcsolatos igényeket és belvízrendezési felhasználási lehetőségeket, az utóbbi években elkészült munkák által teremtett helyzetből fakadó szükségességeket, végül pedig az általános belvízvédelmi biztonság által megszabott műszaki sürgősség sorrendjét. Ezek alapján az első ütemben a Keleti főcsatornába való bevezetések és továbbvezetések kérdésének megoldását, a másodikban az Árkuséri öblözetnek a tározók és szivattyútelepek megépítésével való önállóvá tételét, a harmadikban — a Nyugati főcsatorna megépülésével számolva — a Királyér—Felsőselypes öblözet vizeinek utóbbiba való átemelését, végül a negyedik ütemben valamennyi, még el nem készült munka elvégzését irányoztuk elő. * Mint bevezetőmben említettem, a hortobágyi térségben végrehajtott belvízrendezési munkák más területen jelentkező hatásait is figyelembe kellett venni. Az egyik hatás a Keleti főcsatornával kapcsolatban jelentkezik, különös tekintettel annak alsó, befejezetlen szakaszára és az ezzel kapcsolatban felmerülő tisztázatlan kérdésekre. A Keleti főcsatornának szánt belvízi szereppel már foglalkoztam. Ezt annyival kívánom még kiegészíteni, hogy a közös, 74,6 m

3/s vízszállítású Keleti főcsatorna — Kálló meder leggazdaságosabban új, a Berettyóval és a Kálló főcsatornával párhuzamos harmadik nyomvonallal vezethető be a Berettyóba. A folyóba való bevezetés hajózó-zsilip közbeiktatásával lesz megoldva és a hajózhatóság követelményei ki lesznek elégítve. A Sebes-Körös és Berettyó e kérdéshez kapcsolódó csatornázási problémáival foglalkozva azt állapítottuk meg, hogy leggazdaságosabb egy Kőrösladánynál és egy Vargazugnál építendő vízlépcső, 84,70 m Af, illetve 88,60 m Af duzzasztott vízszínnel. A hortobágyi belvízrendezések kihatása sokkal közvetlenebbül érvényesül a Hortobágy-Berettyó főcsatornával kapcsolatban. A javasolt fejlesztések végrehajtása után az Ágotánál belépő 2%-os valószínűségű dzhozam 66 m

3/s lesz. Először azt vizsgáltuk meg, hogy a Hortobágy-Berettyó főcsatorna saját, közvetlen vízgyűjtőjéről a feltétlenül várható fejlesztések után mekkora vízhozamok érkezésére kell számítanunk. A hortobágyi öblözetekkel kapcsolatban végzett hatékonysági vizsgálatokat leegyszerűsített és közelítő módon az itteni öblözeteknél is elvégeztük, valamint figyelembe vettünk további fejlesztési terveket is. Vizsgálataink eredményeként azt nyertük, hogy a Hortobágy-Berettyó főcsatorna torkolatánál 132 m

3/s, 2%-os valószínűségű árvízhozam levonulására kell számítanunk. A főcsatorna saját vízgyűjtő-területéről tehát ugyanakkora vízhozam érkezése várható, mint amekkora a lecsökkent kiterjedésű hortobágyi térségből származik. Ezután a Hortobágy-Berettyó főcsatorna mértékadó árvízszínét határoztuk meg, a figyelembe vett fejlesztések esetére. Rendelkezésünkre állt Juhász József egy e témával foglalkozó korábbi munkája (ennek ismertetése a Vízügyi Közleményekben is megjelent) [7], amelyet részben alapanyag szempontjából használtunk fel, részben követett eljárását alkalmaztuk módosításokkal. A mértékadó vízszín vonala a főcsatorna alsó szakaszán a Hármas-Körösbeli árhullámokkal való egybeeséssel függ össze (árvízkapu csukása-nyitása), a felső szakaszon pedig a mértékadó vízhozamhoz tartozó természetes lefolyási