Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

1. füzet - IV. Babos Zoltán: Vízmedrek gyepburkolatának ellenállóképessége

60 Babos Zoltán Nem szorul bizonyításra és a természet számtalan példával igazolja, hogy a földmedrek rézsűinek állékonyságát a gondozott gyepszőnyeg nagymértékben növeli, ezért a fenntartási költségeket jelentékenyen mérsékli, a nagyobb viz­sebességek elviselése révén csökkenthetők a mederméretek, tehát kétségtelenül számottevő földmunka-, terület- és költségmegtakarítást eredményez. Emellett gazdasági hasznot is nyújt és nagyon kedvezően befolyásolja a vízmedernek a környező táj képébe való harmonikus beilleszkedését, belesimulását. Az alábbiakban a gyepburkolatokon megengedhető vízsebességgel és a csökkentett mederméretek kérdésével foglalkozom. Tudomásom szerint a szakirodalom a gyepszőnyeggel védett, illetve burkolt rézsűk kifejezetten ilyen szempontból való vizsgálatával alig foglalkozott, de itt­ott találhatók olyan irodalmi adatok, melyek a természetből vett példákkal kiegészítve alkalmasnak látszanak arra, liogy gyakorlati szempontból feleletet adjanak a fenti kérdésre. A levonuló víz sebessége bizonyos határon túl növekedve a meder vagy bur­kolatának anyagától függően megbontja ennek állékonyságát, ezért a meder méretezésénél egyik követelmény az, hogy a víz sebessége ne haladjon meg egy bizonyos /első határértéket. A vízfolyások és csatornák különböző laza-kötött mederanyagaira, illetve különböző anyagú burkolataira vonatkozóan tájékoztató vízsebesség határértékeket tartalmazó táblázatok a műszaki kézikönyvek idevágó fejezeteiben találhatók. Természetesen az 1953. év tavaszán kiadott „Hidraulikai számítások irányelvei" című MNOSZ 15202—52 R számú országos szabványunk is foglalkozik ezzel a kérdéssel, azonban a vonatkozó 2—5. számú táblázat a gyepburkolatokat illetően nem ad ilyen határértékeket, csak általánosságban meg­jegyzi, hogy benőtt meder esetén a megengedhető középsebesség felső határa a növényzettől és a talajtól függően 0,8 — 1,8 m/s lehet. Hangsúlyozandó azonban, hogy most nem természetes benőttségű állapotot kell szem előtt tartanunk, haneni céltudatosan telepített és fenntartott gyepszőnyeget, amely a vízemésztési szel­vényt alig szűkíti meg és alkotó rövid szálai a víz sodra által a rézsű felületére fektetve egyrészt növelik ennek állékonyságát, másrészt mérsékelik természetes érdességét is. Azt a határhelyzetet, amelyen túl a mederben levonuló víz sebessége már megbontja a meder anyagát, egyrészt a sebesség felső határértékével, másrészt a mederfenéken működő elragadó erő még megengedhető értékével szokták jelle­mezni és kézikönyvekben megadni. Utóbbit a következő összefüggésből számítják: S = y • R- I kg/m 2 ahol y a víz fajsúlya, R a tervezett mederszelvény hidraulikus sugara és 7 pedig a vonatkozó mederszakaszon az esés °/oo-ben. Nagyobb medreknél, amelyeknél a meder szélessége meghaladja a vízmélység harmincszorosát, a képlet S = y • H • I alakúra egyszerűsödik, ahol H a vízmélység. Szemben országos szabványunk fent említett egészen általános jellegű meg­jegyzésével, különböző külföldi műszaki kézikönyvek nemcsak a határsebességekre, hanem a még megengedhető elragadóerőre vonatkozóan is közölnek értékes adatokat, melyekből a gyepfelületekre vonatkozóan az I. táblázatban foglaltak emelhetők ki.

Next

/
Thumbnails
Contents