Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)
1. füzet - III. Joó Ottó: Részletek a Szovjetunió mezőgazdasági vízgazdálkodásából
-64 Joó Ottó működő tudományos intézmények szolgálnak. A kutatási és tervező szervek és a gyakorlat kapcsolata igen jó. A megépült művek gazdasági elemzése — bár ennek .ódszerei teljesen nem alakultak még ki — figyelemre méltó. Alapvető tanulságKént szűrhetjük le: nemcsak nagyvonalú műszaki megoldásokhoz, hanem a gazdaságos hasznosítás feltételeinek megteremtéséhez is igen jól értenek. Az öntözés fejlesztésénél messzemenően figyelembe veszik az egyes tájegységek adottságait. Az öntözőberendezések hatásfokának romlása egyes területeken arra figyelmeztetett, hogy az öntözési módok, kultúrák, belső berendezések nem megfelelő területeken való mechanikus alkalmazását, a vízelvezető hálózat, a tereprendezés stb. elhagyását károk követik. A részletkérdések közül ki kell emelnünk az öntözőtelepek korszerűsítését. A helytelenül telepített és végrehajtott öntözések által okozott hibákat komplex beavatkozással, a levezetőhálózat kiépítésével, az öntözőcsatornák vízveszteségeinek csökkentésével, tereprendezéssel stb. küszöbölik ki. Korszerűsítik egyúttal az öntözési módokat is. A főleg öntözési célokat szolgáló nagy kubáni síkvidéki tározók létesítése a hasonló hazai problémák megoldásához is útmutatást nyújt. Rizsöntöző rendszerekben a Glubsev-féle vízórával oldják meg a vízmérést. A rizstelepek létesítése nagyjából hasonló kérdéseket vet fel, mint hazánkban. Külön kell megállapítanunk, hogy a hazánkban „kubáni"-nak nevezett vízöntöző belső berendezést legfeljebb „kubáni jellegű"-nek nevezhetnénk. A kettős üzemi csatornák s a keskeny, 80—120 m széles táblák alkalmazását Kubánban 1958-ban túlhaladott álláspontnak tekintették. A kubáni és hazai rizstelepek között még egy lényeges különbség van. Kubánban általában nincs szükség a rizses forgó egyéb (pl. takarmány) növényeinek öntözésére. A mi rizstelepeink nagy részén viszont utóbbiak öntözés nélkül nem termeszthetők. A szovjet kutatóintézetek számos, bennünket is érdeklő kérdéssel foglalkoznak. Hasonló hazai intézményeinkkel való rendszeres dokumentáció és tapasztalatcsere feltétlenül hasznos lenne. Hazai alkalmazás céljából a DDA—100 típusú esőző berendezés, a PT—4 A típusú, nagy fesztávolságú földgyalu, a Glubsev-féle vízóra, a Razorjanov-automaták, valamint a Velicsko-csöves öntözés kipróbálását tartjuk érdemesnek. IRODALOM 1. A tbiliszi GNIIGIM 1953-57. évi jelentése (Tbiliszi — kézirat). 2. Az 1958. évi szovjet tanulmányút dokumentációs anyaga (Budapest, VIZITERV könyvtára). 3. Glubsev—Ribcsevszkij : Automatyicseszkia vodoizmerityelnie usztrojsztva na Rosztovkik orszitelnüh Szisztemah (Gidrotehnika i Melioracija 1958/12). 4. Jelentés az 1958 augusztusában a Szovjetunióban járt vízügyi küldöttség tanulmányúti tapasztalatairól (1959, kézirat). 5. Krecsko, P. Ja.: Automatizacija vodopolzovanija na oroszitelnoj riszovoj szisztem e (Bjullcteny nancsno tehnicseszkoj informacii Kubanszkoj opütnoj sztancii N. 1., Krasznodar, 1958).