Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

4. füzet - VI. Vita

504 Galli László Egyszerűsíteni lehet azonban az egyenleteket fedőréteg nélküli, homogén vízvezetőrétegben történő szivárgások számítására is. Arra tehát, amire már a cikkíró által közölt Pavlovszkij féle egyenlet is alkalmas. Ha a fedőréteg ellenállásokat, az c.j-t és az e„-t nullával, az anizotrópia tényezőt pedig eggyel tesszük egyenlővé, a vízmennyiség 8. számú egyenletéből 0,2-8,5%on belül visszaszámolhatjuk a Pavlovszkij féle táblázat értékeit. A műtárgy lábvonalában kilépő víz sebessége természetesen ilymódon nem ellenőrizhető, mert a Pavlovszkij féle egyenletlel a műtárgy lábvonalában, bármilyen műtárgy szélesség mellett is, minden esetben csak végtelen érték számítható ki. (Itt jegyzem meg, hogy a szivárgási ellenállásokkal és Böröcz Imre vagy Kovács György által felállított egyenletekkel végzett számítások eredményei között, szélső esetben, nagy vastagságú vízvezetőrétegnél is, csak 7% különbség mutatkozik.) A Pavlovszkij féle számítás eredményeivel való összehasonlításokat már a tanulmányomban is közöltem, az eltérések indokolásával együtt. Talán elkerülhető lett volna tehát a vita, ha a cikkíró a kritikájában nemcsak a tudományos, hanem a gyakorlati szempontokat is figyelembe vette volna. Foglalkoznom kell azonban a tévedések elkerülése céljából a rétegzett talajokban történő szivárgások számításának a vitacikkben közölt módjával. A javasolt számítási mód nem helyes. Fedőrétegekkel letakart vízvezetőréteget nem lehet helyettesíteni műtárgy alatti szivárgásoknál átlagos szivárgási tényezővel rendelkező homogén szivárgási térrel. Ez, az elméleti okfejtések helyett jól érzékelhető példával igazolható: Adva van T=20 m vastag, k=100 m/nap (kb. 10cm/s) szivárgási tényezővel rendelkező kavicsos-homok vízvezetőréteg, amelyre L

0 = 40 m széles műtárgyat építünk. Ha a duzzasztott víz magassága H = 1 m és a szivárgás már permanans, az átszivárgó víz mennyisége a vitacikk 13. számú egyenlete és az I. számú táblázata szerint 34,6 m

3/nap. Ha most ezt a vízvezetőréteget letakarjuk egy 2 m vastag olyan agyagos fedőréteggel, amelyiknek a szivárgási tényezője 0,001 m/nap (kb. 10~

6 c/s), a két réteg 12. számú egyenlet szerint kiszámított átlagos szivárgási tényezője 90,8 m/nap-ra, az átszivárgó víz mennyisége pedig 33,3 m?/nap-ra csökken. A lezárás tehát összesen csak kb. 4% vízmennyiség csökkenést eredményezett. De gyakorlatilag nem változik már ez a vízmennyiség akkor sem, ha a fedőréteg szivárgási tényezőjét csökkentjük és ugyanez marad, ha végül nullával tesszük egyenlővé. Ez pedig nyilván lehetetlen.