Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)
4. füzet - VI. Vita
Műtárgyak alatti szivárgások számítása 501 A Pavlovszkij féle számítás, amire a cikkíró hivatkozik, csak homogén rétegekre alkalmazható és másra, a közölt formában nem is használható. A gyakorlat követelményeinek azonban eleget kellett tenni még akkor is, ha az elmélet nem tud megoldást adni. Ezért fordultak a Szovjetunióban és az Amerikai Egyesült Államokban is egységesen egy olyan hidraulikai egyszerűsítéshez, amely lehetőséget ad arra, hogy a szivárgások a fedőrétegekkel letakart vízvezetőrétegben is számíthatók legyenek. Ez az egyszerűsítés a vízmozgásoknak két összetevőre való felbontásán alapul olyképpen, hogy a fedőrétegben csak a függőleges, a vízvezetőrétegben pedig csak a vízszintes összetevőket veszi figyelembe. Ebből az egyszerűsítésből indult ki a tanulmányom is. Hogy ez az egyszerűsítés a gyakorlatban mennyire helytálló, azt ma már a következőkből lehet megítélni. A tanulmányommal egyidőben jelent meg a Journal of the Soil Mechanics and Foundation Division (Preceedings of the American Society of Civil Engineers) 1959 augusztusi számában, a több tudományos és műszaki intézményből álló Mississippi Árvédelmi Bizottság több évre kiterjedő vizsgálatainak az összefoglaló jelentése. Ebben a jelentésben W. J. Turnbull és ('.. I. Mansur közlik azt a számítási módot is, amelyet igen sok kismintavizsgálat és helyszíni ellenőrzés alapján az árvédelmi töltések alatti szivárgások számítására a Bizottság elfogadott. Ez a számítási mód is teljes egészében az előzőkben ismerteteti hidraulikai egyszerűsítésen alapul. De sűrűn alkalmazzák ezt az egyszerűsítést Kamenszkijnak a javaslatára — amire tanulmányomban hivatkoztam — a Szovjetunióban is. V. V. Bogatirjev 1958-ban megjelent: ,,Védelmi intézkedések nagy vízierőmüvek duzzasztási terében" című könyvében ismerteti azokat a módszereket, amelyekkel a Moszkvai Hidroprojekt a műtárgyak alatti szivárgásokat számíthatónak tartja.Ezek között szerepel több olyan egyenlet is, amelynek a levezetésénél ugyancsak ebből az egyszerűsítésből indultak ki. A fenti két példa nyomán azt hiszem nem vuas, hogy ez az egyszerűsítő mód a gyakorlatban alkalmazható-e vagy sem. Kérdés ezekután, miképen kapcsolódnak ezzel az egyszerűsítéssel végzett számításokhoz a tanulmányomban alkalmazott „szivárgási ellenállások"? Példával igyekszem bebizonyítani a „szivárgási ellenállásokkal" történő számítások használhatóságát és előnyeit. Mind a Szovjetunióban, mind pedig az Egyesült Államokban használt egyenletekben szerepel a szivárgásokat befolyásoló vízvezető és fedőrétegek vastagsága és szivárgási tényezője. Ezek a tényezők az egyenletekben igen sok olyan összetett viszonyt jelentenek, amelyek miatt az egyenletek használhatósága már erősen korlátozott. IIa azonban az egyenletekbe a rétegvastagságok és a szivárgási tényezők helyett, ezek viszonyszámát, tehát a „szivárgási ellenállásokat" vezetjük be, az egyenletek annyira egyszerűsíthetők, hogy összetettebb rétegződési és szivárgási esetekre is felírhatok és kiszámításuk is sokkal egyszerűbb. Ezért vittem bele már a levezetésbe is a „szivárgási ellenállások" számértékeit. Hogy ez tényleg helyes és előnyös volt, azt a levezetések megismétlése helyett, nézzük meg egy könnyen ellenőrizhető példán. Magyarországon is megjelent P. P. Klimentov: „Feladatgyűjtemény a földalatti vizek dinamikája köréből" című kis könyve. Ez a könyv, előszava szerint a
