Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)
4. füzet - V. Balló Iván: Az ártézijelenségek
49(i В alló Iván IV. BEFEJEZÉS Elméletünket ma még nagyon csekély észlelési anyag támasztja alá. Artézikutak tízezrei vannak, amelyekben feszültségi megfigyeléseket nem végeztek. A mélységben uralkodó feszültségi állapot megállapításához mérésekre, majd az adatok súlyozására és csoportosítására van szükség. Az adatok alapján szerkeszthetők meg a különböző mélységű geodetikus szintekhez tartozó feszültségi felületek. A szemcsahalmazok tulajdonságainak feltérképezése ugyancsak az állapotfelvételhez tartozik. Ebből lehetne kimutatni, hogy a feszültség tapasztalt tartományai milyen eredetűek. Ez után mérhető meg a jellemző szemcsahalmazokhoz tartozó vízszintes ellenállás (határfeszültség) mint jellemző fizikai tényező. Azonos rétegek laboratóriumi áteresztőképességét összehasonlítva a határfeszültség értékeivel megkereshető az összefüggés a kétféle érték között. A potenciálfelületek megállapítására természetesen csak olyan kutak adatait szabad felhasználni, ahol nagyobb arányú vízkitermelés még nem .volt. A határérétékek és a rétegsorok ismeretében kísérelhető meg a geohidrosztatikus feszültségek kiszámítása Nagy előnyt jelentene olyan sík felszínű egyenletes felépítésű rétegeket találni, ahol a vízszintes feszültségrendeződés szerepe elhanyagolható. A feszültségi állapot vet fényt arra, hogy hol és milyen arányban fordulhat elő tisztán hidrosztatikus zóna. A felszín alatti áramlások a rendellenes feszültségesésből és az eltérő nagyságú és irányú szivárgási jellemzők révén deríthetők fel. Ahol van vízutánpótlás, az ezekből nagyságrendileg is kimutatható. A halmazállapotváltozással megbolygatott folyamatok tisztázása után becslések helyett egy-egy rétegsorra kiszámítható lesz a vízszállító képesség, adott nyomásviszonyok mellett a szemcsehalmaz fajlagos vízhozama, a kutak hatáskörzete, végül gazdaságosan-alakíthatók ki, valamint telepíthetők a kutak. A kutak időbeni viselkedésének vizsgálatától várhatjuk a halmazállapotváltozással járó jelenségek tisztázását. A vizet felszínre hozó feszültség csökkenése ugyanis a fázisállapotváltozással jár együtt. A kondenzzóna kiterjedése az ellenállást növeli, a vízhozamot pedig csökkenti. Ha lenne kizárólag kísérleti célt szolgáló kutunk, annak időbeli jelenségeiből, a különböző depresszióviszonyok közt vizsgált tulajdonságaiból és termikus jelenségeiből talán tisztázni lehetne a mélyfúrású kutakban lejátszódó, halmazállapotváltozáshoz kötött szivárgási és hasonló folyamatokat. Érdekes eredmények várhatók a kémiai vizsgálatoktól is. Minthogy a víz kitűnő oldószer, a környező ásványi sók oldataiként viselkedik. A fázisállapotát megváltoztatott vízben ezek a tulajdonságok árnyalatilag talán módosulhatnak. Előfordulhat, hogy kétfázisú gőz + talaj állapot esetén a víz az eredetileg oldott sókat visszahagyja, viszont a kondenzációs zónákban újakat old fel. Különösen fontos lehet a tengeri és édesvízi üledékek határzónája. Itt nemcsak a víz származása miatt célszerű a kémiai tulajdonságokat tisztázni, hanem egyéb érdekes bizonyítékok is nyerhetők a geohidrosztatikus elmélet helyességére. Általában úgy véljük, hogy a geohidrosztatikus elmélet igazolására végrehajtható kísérletek a hidroszférát, litoszférát, centroszférát és a szférák határövezetét kutató valamennyi szaktudomány számára új szempontokat adhatnak.
