Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

4. füzet - V. Balló Iván: Az ártézijelenségek

AZ A RTÉZIJELENSÉGEK BALLŐ IVÁN

1 I. BEVEZETÉS 551.496 A világszerte tapasztalható óriási vízigénynövekedés során egyes államokban máris elérték a 4,2 m

3/fő,nap víz-fogyasztást, és ez állandóan növekszik. Ezért aligha mondható túlzásnak, hogy nincs messze az idő, amikor a víz ivóvízként, gazdasági és ipari alapanyagként a többi korlátozott mennyiségű anyagokhoz és energiákhoz hasonlóan sokkal fontosabb lesz, mint napjainkban, sőt sok ma fontosabbnak tartott egyéb anyag és energia jelentőségét túlszárnyalja. Különösen felbecsülhetetlen kincsünk a mélységi víz. Ennek a pótolhatatlanul értékes mélységi vízkincsünknek gyors kitermelésére jellemző, hogy hazánkban a mélyfúrású kutak száma már több 10 ezer körül van. Példaként becsüljük fel a földrajzi értelemben vett Alföld felszín alatti vizét. A Kárpát-medencén belüli 10Ó ezer négyzetkilóméteres Alföld pleisztocén és levantei rétegeinek vastagságát vegyük 1 kilométernek, a rétegek átlagos hézagtérfogatát pedig 0,20-nak. Telítettség esetén (már pedig általában ennek kell fennállania) ez a rétegösszlet legalább 20 ezer köbkilométer vizet tartalmaz. Kérdés, hogy ehhez a 20 ezer km

3-nyi víztömeghez miként aránylik a belőle hasznosított mennyiség. Az összes mélyfúrású és ásott kút évi átlagos vízkivétele hazánkban a jelenlegi kútsűrűség mellett 2 mm csapadéknak, illetőleg 8 — 10 mm vastag réteg kiürülésének felelne meg. Figyelembe véve azt, hogy a kúthálózat korábban gyérebb volt és a kitermelt víz jelentős része a csapadékból utánpótlódó vizű ásott kutakból származik, feltételezhetjük, hogy a jelenlegi kútsűrűségre vonatkoztatott fogyasztás a mélységi vizeket legfeljebb 20 év óta veszi igénybe. Azaz 20 cm-nyi réteg ürült volna ki, ha elképzelhető, hogy a vízkészletet a kutak az egész területen arányosan veszik igénybe. A víztömeg és a felhasznált vízmennyiség fölbecslése csupán annak bizonyítására alkalmas, hogy a mélységi vizek fizikai jelenségeinek figyelembevétele nélkül a kutak tartós vízhozama alapján messzemenő következtetéseket nem vonhatunk le. 1 Ballá Iván oki. mérnök az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság (Szeged) tervezési csoportjának vezetője. Az alábbi tanulmányban közültek a Magyar Hidrológiai Társaságban 1960. évben elhangzott előadásának kibővített és átdolgozott anyaga, melyet a Társaság ülésének kívánságára közlünk, hogy az abban felvetett újszerű gondolatokat a mérnökök és geológusok szélesebb köre megvitathassa.