Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

1. füzet - III. Joó Ottó: Részletek a Szovjetunió mezőgazdasági vízgazdálkodásából

-42 Joó Ottó tyút, azMZU csatornatisztítót, a KPV-4, KKM-25, KOP-500 jelű csatornanyitókat, a tereprendezési munkáknál alkalmazott PT—4 A típusú nagy fesztávolságú földgyalut. Külön említést érdemelnek az öntözőcsatornák vízveszteségeinek csökkentése érdekében végzett kísérletek. Ezeknek keretében a fagyhatár alá 3—5 cm vastagságban injektáló gépekkel létesített vízzáró függöny tömítő hatását állapították meg. Az előzetes számítások és tájékoztató kísérleti adatok szerint a 2—5 atmoszféra nyomással injektáló 60—80 LE teljesítményű gép m

2-ként 2 Rubeles költséggel 24 órás üzem esetén 1000 m

2 csatornafelületet tudna rejtett agyagfüggönnyel vízzáróvá tenni. b) A tervezői munka helyzete A hatalmas mezőgazdasági vízgazdálkodási beruházások komplex terveit — három más hasonló intézmény mellett — a moszkvai GIPROVODHOZ vállalat készíti. A tervezőintézet műszaki és kutatási, típustervező, mezőgazdasági vízellátási, távlati tervezési, építéstervezési, hidromechanikai és energetikai, távközlési és automatizálási, költségvetési és norma, vízépítés-gépesítési, mezőgazdasági és gazdaságossági, leíró-, rajzoló-, sajtó- és terv-, valamint kisegítő- és adminisztrációs osztályokból áll. Egyszerűbb terveknél a tervezés kétlépcsős. Л tervezési feladatot építési terv követi. Bonyolultabb kérdések megoldását három fokozatban tervezik meg. A tervezési feladat elkészítését megelőzi a tanulmányterv. Az építés tervét csak ezek után készítik el. Az építési tervet, külső jóváhagyás nélkül a megbízó közvetlenül kiadja a kivitelező vállalatnak. Tervezői művezetés nincs. Az építés terv szerinti végrehajtásáért az építő felel. IIa tervváltoztatás igénye merül fel, a tervező intézet jóváhagyása szükséges. Az elkészült nagyobb létesítményeket külön bizottság veszi át. A tervezőintézet munkái közül érdemes foglalkoznunk az öntözőcsatornák vízveszteségeinek csökkentésére vonatkozó tervekkel. Hazai szempontból figyelemre méltó, hogy a szovjet tapasztalatok szerint különféle vegyi szigetelőanyagok csak állandóan vízzel töltött csatornáknál váltak be. Kedvezőtlen tapasztalatokat szereztek a nátrium bentonit alkalmazása során. Burkolásra általában 20 X X 20 X 4 cm-től 60 X 60 X 7 cm-ig terjedő méretű előre gyártott betonlapokat használnak, négyzetes kötésben. A hézagokat bitumennel töltik ki. Egyes helyeken — főleg Grúziában — vasbeton héjcsatornákat is terveztek. A kis és közepes műtárgyakat a tervezőintézet általában szabványosította. 1 ízekben a megengedett vízsebesség a 2 -3 m/s-t is eléii. Körkeresztmetszetű csöveket max 150 cm átmérőig terveznek. Csőelemek gyanánt újabban 4 m-nél rövidebb, 6 cm-nél vastagabb lapokból összeállított keretszerkezeteket használnak. Az egyes elemek súlya 0,5—30 q-ig terjed. Átereszeknél az előre gyártott elemek alkalmazásának felső határa 50 m

3/s. Bukókat, 5 m-nél kisebb nagyságú surrantókat, 10 m

3/s vízszállításig szabványosítanak. Szárnyas és csőtiltóik hornyai vaslemezzel béleltek. Az elzárást mindenütt csavarorsós emelésű vastábla végzi. A vízkieresztő dudákat is előre gyártják. Sok helyen azbeszteementcsőből készülnek kúpos fadugóval. Újabban szabványosították a szivattyútelepek tervezését és építését is. A 0,1—5 m

3/s-ig változó vízszállítás és 0—30 m manometrikus emelőmagasság