Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

4. füzet - III. Kresser Werner: A vízhozamok hosszúidejű előrejelzésének lehetőségei és feltételei

A vízhozamok hosszúidejű előrejelzése 443 végzett vizsgálatok során a Duna vízhozamában sejtett 14 esztendős hullám felülvizsgálata során megállapítottam, hogy az ingadozás véletlen létrejöttének valószínűsége kb. 0,25; tehát a periódus fizikailag megokolt persist ens voltát bizonyítani nem lehetett. Helyénvaló az a megjegyzés, hogy mindennemű önkényesség kizárására rendkívül előnyös lenne, ha a hidrográfiai előrejelzéseknél egységesen s kötelezően állapítanánk meg a valószínűségi határt. Ennek rögzítése kivált a mostani időpontban rendkívül hasznos, mert a tudományos hidrológiai előrejelzés még csak status nascendiben van, s így már kezdettől fogva kiküszöbölhetnénk azokat a félreértéseket és későbbi terméketlen vitákat, amelyek a nyugodt fejlődés útját állják. Az időjárás alakulásában jelentkező szabályos ingadozások s az azokon alapuló előrejelzések kérdésével kapcsolatban megemlítjük még, hogy egy amplitúdó nagysága önmagában rendszerint még nem tájékoztat kielégítően a hullám jelentőségéről a vizsgált értéksor jellege és alakulása szempontjából. Meghatározott periodicitásnak az értéksorra gyakorolt befolyása egyszerű módon az ún. korrelációs tényezővel fejezhető ki. Megfelelő számítások után a hullám és az adott idősor közötti alábbi korrelációs tényezőt kapjuk n 2 2 yf — y

2 ahol C

n a hullám amplitúdója és y az idősor „n" értékeinek számtani közepe. Végül pedig az összes ingadozás feltárása után az eredeti és a kielemzett hullámok szuperpoziciós görbéje közötti közelítés foka ugyancsak ehhez hasonló korrelációs tényezővel jellemezhető. E tényező hasonló az előzőhöz azzal a különbséggel, hogy a tört számlálójába az amplitúdó négyzete helyett az amplitúdónégyzetek összege kerül. A meghatározott ingadozások realitásához hasonlóan minden más törvényszerűséget is valószínűség-megállapításokkal kell felülbírálni és jellemezni. Ha pl. megállapítottuk, hogy a nyári és téli vízhozamok a megfigyelt 10 éven keresztül meghatározható törvényszerűségnek megfelelően alakultak, a 10 esztendős évcsoportok közül egyetlen sem volt kivétel, úgy annak valószínűsége, hogy minden 10 esztendőnek azonos, jellemző adata legyen 1/2 alapvalószínűséggel: = 0,0009765 < 0,0027 Ebben az esetben a gyanított törvényszerűség már nem tekinthető véletlennek, hanem fizikai realitásnak. Mennél kisebb a véletlen jellegű valószínűség, annál jogosultabb az előrejelzés, azaz annál nagyobb a találati valószínűség. A prognózisnak akkor van tudományos és gyakorlati értéke, ha találati valószínűsége legalább 0,90 értékű, egyébként nem használható. Amint látjuk, vízhozamok vagy csapadékok minden hosszúlejáratú előrejelzését egybe kell kötni a valószínűség megállapításával. Ezt gyakran figyelmen kívül hagyják. így elkerülhetetlenek a balsikerek, melyek azonban tudományos szempontból sajnos nem negatív felismerést jelentenek, hanem az egész kutatási irányzattal szemben bizalmatlanságot keltenek és a haladás kerékkötőivé válnak. 3*