Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

4. füzet - III. Kresser Werner: A vízhozamok hosszúidejű előrejelzésének lehetőségei és feltételei

A vízhozamok hosszúidejű előrejelzése 439 II. A VÍZHOZAM ELŐREJELZÉSÉNEK TUDOMÁNYOS ALAPJAI Az időjárás hosszabb időszakokra szóló s megbízható előrejelzésére irányuló óhaj érthető okokból régi keletű. Érhető tehát az is, hogy a legkoraibb, misztikus elképzeléseken alapuló prognózisoktól kezdve mindmáig az ily irányú törekvések sohasem lanyhultak, s a tervszerű vízgazdálkodás jelentőségének növekedésével az utóbbi évtizedekben megélénkültek. Mindaddig azonban, amíg a meteorológiai és hidrológiai előrejelzés az oknyomozó tudományok biztonságát el nem éri, főként pedig addig, amíg a hidrometeorológiai adatoknak sokévi és nagy területekre érvényes észlelései nincsenek, minden effajta kísérlet eredménytelen marad, és még napjainkbán is váltakozó sikerrel jár. Nem vitás, hogy a meteorológia a rövid- és középtávú időjárás előrejelzése terén, a hidrológia pedig, amint azt a magyar hidrológusok legújabb közleményei is bizonyítják, nagyobb vízfolyások előrejelzésében már magasfokú tökéletességet ért el. Ezeket a kérdéseket azonban most bővebben nem tárgyaljuk, mert a hosszúidejű előrejelzésnél a feladatok eltérő természetűek. Először komoly formában a klimatológusok foglalkoztak az időjárás hosszúidejű előrejelzésével. Akkoriban a hidrográfiának még nem voltak megbízható adatai a vízhozamokra, a vízállások viszont az állandó mederváltozások miatt nem szolgáltattak megfelelő alapanyagot. A tudomány mai állásának szemszögéből nézve a korábbi vállalkozások majdnem mindegyikének sok hiányossága van, de az azóta eltelt időszak hosszú, bár az eredmények szempontjából mégis rövid fejlődése során ezek összekapcsolódtak, s lépésről lépésre a különböző vizsgálati módszerek javításához és finomításához vezettek. Az elkerülhetetlen balsikerek s az azokat követő bírálatok nyomán egyéb tudományok is foglalkozni kezdtek e kérdéssel, megindult a fizikai összefüggések kutatása s végül a matematikai kritériumok fejlesztése is. Mielőtt a különböző eljárások ismertetésére áttérnénk, röviden foglalkoznunk kell a hosszúidejű vízhozam előrejelzés természettudományi alapjaival. Ebben a kérdésben, bár nem teljesen tisztázott, de kialakulófélben levő egységes álláspont fokozatos kifejlődéséről beszélhetünk. A vízhozam, csapadék, levegőhőmérséklet hosszúidejű előrejelzésének klasszikus útja továbbra is változatlanul a sokévi észlelések sorának analízise és az azt követő extrapoláció. Ezért igen sok módszert dolgoztak ki az idősorokban föllelhető hullámok, periódusok és egyéb szabályszerűségek felkutatására. Ezek a módszerek abból a feltevésből indulnak ki, hogy a hidrometeorológiai elemek sok évre terjedő ingadozása egyelőre ismeretlen törvényt követ, s korántsem véletlen jelenség. Ha az utóbbi eset lenne érvényes, úgy sohasem kerülhetne sor adott vízgyűjtőterület vízhozamának gyakorlatilag használható módon hosszabb idejű előrejelzésére. Ha azonban az ingadozások törvényszerűek, úgy végül is hosszadalmas és fáradságos kutatómunka árán lehetővé kell válnia az időjárási jelleg és vele együtt a vízhozam hosszúidejű előrejelzésének. Nem vitás, hogy ennél a munkánál bizonyos mértékben az egyén beállítottsága érvényesül, de ma már kétségtelenül bizonyítottnak tekinthető, hogy az ún. általános időjárási helyzet — amelyen nagy földrajzi—klimatológiai területek uralkodó időjárásának jellegét kell értenünk, mint pl. a mi mérsékelt övezetünket — szabályos ingadozásoknak van alávetve a napfoltcikluson belül. Ezt az összefüggést mutatjuk be az 1. és 2. ábrán, amelyek egyfelől a téli, tavaszi, nyári és évi csapadéknak Bécs területén az utóbbi 100 esztendő során észlelt alakulását, másfelől