Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

3. füzet - VII. Kisebb közlemények-Ismertetések

Szabó L.: Talajvízszinsiillyesztés Németországban 403 Ny-ra a Rajna völgyébe torkollik. A Rajna erősen beágyazott volta miatt az Erftmedence vetőkkel szabdalt alsó 20 km-es szakaszán a talajvíztükre csaknem 40 m-t esik. A medence talajvízkészletét az iparosodás során már az utóbbi évtizedekben is a természetes utánpótlódást meghaladó mértékben vették igénybe. Az évenként utánpótlódó talajvíz-mennyiséget 150 millió m

3-re becsülik. Ezzel szemben már 1955-ben 240 m

3 víz kitermelésére volt szükség. A vízkitermelést azúttal nem csak a külszíni bányák, hanem elsősorban a szomszédos erőművek kokszolók és más nagy hűtővízigényű nehézipari létesítmények is megkívánták. Az utánpótlódást meghaladó víztermelés hatására a medence középső szakaszán a talajvíz alapkészlete csökken és ezzel együtt évenként kb. 30 cm-rel a talajvíz tükre is. Ezen a vidéken a talajvízszín már 8 m alatt van, sőt néhol a 20 m-t is eléri. Tehát a növényzet a talajvizet már nem tudja hasznosítani. Ezért, valamint a csekély csapadékmagasság (átl. évi 630 mm) miatt is az eredményes mezőgazdasági termelés érdekében öntözni kell. Az utóbbi években különösen a permetező öntözés térhódítása volt megfigyelhető. Az Erft-medence egy részében a barnaszén egy viszonylag vékony fedőréteg alól szárazon termelhető ki. Ez a szénvagy on pár éven belül elfogy. A szomszédos területeken a szenes réteg vetők mentén lépcsőzetesen mélyebbre zökkent. Itt a szén fölött 300 m-t is elérő vastagságú diluviális és harmadkori homok- és kavicsrétegek húzódnak. Ezekben áramlik a talajvíz is. A szén kitermeléséhez — melyet soron következő feladatnak tekintenek — víztelenítés szükséges. Természetesen csak az aknák térségében tervezik a 300 m-es leszívást. A várható leszívási felület meghatározása érdekében egy szivattyúsor (galéria) telepítésével kísérleti szivattyúzásokat végeztek. Egy éves szivattyúzás után — a kutakban — 40 m-es üzemi vízszintet tartva — a leszívási felület Ny-i irányban 10 km távolságra terjed ki. A kísérleti szivattyúzás tapasztalatai alapján megállapították, hogy célszerű kútsorokat helyezni a bányaüzemeken kívül jelentősebb távolságban is. így ma már gyakorlatilag két szintről: mélyebben a bányákból és magasabb szintről a bányák előterében egyidejűleg folyik a vízkiemelés. Ez a megoldás gazdaságos, mert nem kell az összes kitermelendő vizet az alsó üzemi szintről szivattyúzni. A tervezett és a már megépült kútsorok helyszínrajzi elrendezését a 2. ábra mutatja. A tervek szerint 6 — 8 éven át 125 — 150 kútból összesen 25 — 30 m

3/s-t, vagyis évente kereken egymilliárd m

3 vizet kell kitermelni. Ez a Ruhrvidék teljes vízszükségletével azonos.' A kutakba 700 LE-s búvárszivattyúk elhelyezése szükséges. A 2. ábrán a szaggatottan vonalkázott felület a kísérleti vízszinsüllyesztés leszívási területét jelzi az 1956 tavaszán mutatkozott helyzetnek megfelelően. Ezt a leszívási területe К felől a magasabb szinten található bányamezőkkel szomszédos vető határolja. A pontozott vonal a barnaszén lelőhelyének mintegy 650 km

2-es területét övezi. Vízháztartási vizsgálatok eredményei alapján a bányavidéken kívül három övezetet tűztek ki. Ezek a tervezett vízszinsüllyesztéssel

v a) biztosan befolyásolt övezet (területe 1100 km

2), b) valószínűen befolyásolt övezet (területe 1900 km

2) és c) feltételezhetően befolyásolt övezet (területe 2700 km

2). A szivattyúzás során kiemelt vízmennyiségek elvezetése mezőgazdasági és ipari szemponlból egyaránt komoly feladatot jelentett. Az Erft völgyében különösen a takarmánynövények termelése jelentős. Ha a kiemelt vizet àz Erft töltésezett medrébe vezetnék, úgy az éveken át folytonosan nagyvizet szállítana. Ennek hatására a folyó mentén a talajvíz tükre úgy megemelkedne, hogy a rétek és szántók elmocsarasodása következne be. A mezőgazdasági károk elkerülése érdekében mintegy 45 millió DM értékkel 25 km hosszú burkolt csatornát építettek. Ennek felső 6 km-es szakasza csatornaalagút. Az Erft-völgyi talajvízszínsüllyesztés eredményeiről újabb adataink még nincsenek. Megjegyezzük, hogy hatásának tudományos szintű értékelése érdekében külön állami vízháztartási állomás létesült a Bonni Vízgazdálkodási Hivatal mel11*