Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

3. füzet - VII. Kisebb közlemények-Ismertetések

:398 Kisebb íközlemények Az egyes vegyianyagokat előkészítő és adagoló berendezések közül meg kell említenem az alumíniümszulfát oldó és továbbító rendszert, amely az agresszív, savas anyag miatt gumival bélelt tartályokból, vinidur csövekből, szelepekből és saválló szivattyúkból áll. A mészadagolás is automatikus Az égetett mésztömböket a helyszínen törik, őrlik, s a por minden emberi beavatkozás nélkül kerül az oldóba, majd a mésztelenítőbe, melyből a színtelen, átlátszó meszes víz a kezelendő vízhez jut. A víz Recknitz magaslaton elhelyezett 84.000 m

3-es víztároló berendezésbe Coschützből 40 m eséssel jön, s hogy energiáját megtörjék és egyúttal ki is használják 2 db 200 kVA-es aszinkron generátort meghajtó Francis-turbinát kapcso ltak a vezetékbe. E víztároló 800 mm átmérőjű csövön át közlekedik az Elba másik partján elhelyezett 2x20.000 m

3-es tárolóval. A tárolók magassága 55 m az Elba szintje felett. Ugyancsak van a telepen továbbemelő szivattyúberendezés is. Mind ennek, mind pedig a turbináknak a vezérlése, üzemeltetése a coschützi vízműből történik. A távvezérlést mágneses relék közbeiktatásával 60 Voltos egyenárammal oldották meg. Elképzelhető, hogy a csőhálózat mellett milyen nagy távjelző és vezérlő kábelhálózatot is fenn kell tartaniok s egy-egy telepen több kilométerre tehető a beépített villamosvezeték hosszúsága is. E tárolónál láttunk üzemben egy hordozható, ventillátorral hajtott villamos melegítő készüléket, amelyet azért tartottak üzemben, mivel a turbina javítás alatt volt, s ezért a generátor tekercseit óvták a nedvességtől. A generátor által termelt 380 Volt feszültségű áramot 10.000 Voltra transzformálva a városi hálózatba táplálják s a villamosműnek leszámlázzák. Ugyancsak látható itt a már ismertetett csőtörésjelző és automatikusan elzáró berendezés is, valamint a betápláló vezetékben — mely egy völgyön halad át s az itt bekövetkezhető csőtörés esetén félni kellene a medence leürüíésétől és a esőtörés helyén a vízmennyiség által okozható kártól — egy nagyméretű és éppen ezért több rekeszre osztott visszacsapó szelep is. Az Elba- partján — mint említettem — 3 partiszűrésű vízművük van, melyek közül a legjelentősebb a Hosterwitz. Elöljáróban meg kell említenem, hogy az Elba vize hasonló egy nagyon piszkos, barna színű, főként vegyi anyagokkal szennyezett csatorna vízéhez, mely szennyezések közül a legkellemetlenebb a fenol és krezol. A folyó piszkos vize a meder-menti kaviesrétegbe is behatolt már úgy, hogy a fenolos vizet a parti szűrésű kutak is megkapják. Emiatt bizony a drezdai víz*— főként ott, ahol a parti művek biztosítják az ellátást — nem élvezhető. Hosterwitzban (3. ábra) eredetileg csak parti szűrésű kutak voltak, de mivel az Elba eliszapolódása miatt a folyó felől nyerhető víz mindig kevesebb lett, áttértek a talajvízdúsításra is (4. ábra). Az Elba partján elhelyezett befolyó aknából 3 különböző finomságú rácson (2, 0,5, 0,3 mm) keresztül szívják a folyó vizét a szivattyúk. A gépegységek napi 30.000 m

3 legnagyobb vízmennyiséget szállítanak és az árterületen mély aknában helyezték el őketl melyet vízmentesen lehet lezárni, s a főgépházból távirányítással vezérelt gépegységek motorikusán hajtott tolózáraikkal együtt az árvíz szintje alatt is nyugodtan dolgozhatnak. A gépegységek hatalmas 150x30 m alapterületű és 4,5 m mély trapéz keresztmetszetű ülepétő medencékben dolgoznak, ahol mintegy 24 órán át áll a víz. A további üzemeltetés ugyanis mindig egy-egy másik, az előző nap alatt feltöltött ülepítőből történik. S. ábra. A víztermelés és tisztítás vázlata Hosterwitzben